Pereskedhetünk a kátyúk okozta károk térítéséért

A közlekedésügyi minisztérium költségvetésének legnagyobb részét új autópályák építésére fordítják, az útkarbantartásra csak kevés pénz marad. A Szlovák Útfelügyelet adatbázisa szerint 2004-ben a szlovákiai autópályák 48,8 százaléka volt jó, 2,7%-a rossz állapotban volt, és 0,2% azonnali javításra szorult. Lényegesen rosszabb volt a helyzet az elsőosztályú utakon, amelyeknek csupán 10 százaléka volt megfelelő állapotban. Ellenkezőleg 22,3 százalékuk súlyosan megrongálódott, és csaknem 3 százalékban azonnali javításra szorultak. A 3748 kilométernyi másodosztályú utak 31,4 százaléka volt teljesen rossz állapotban, míg 4,8 százalékuk azonnali javításra szorult.

Az utak rossz minőségéről elsősorban az ezek építésénél alkalmazott elavult módszerek tehetnek. Az akkoriban használt aszfalt minősége is rossz volt. Az autópályák minőségén lényegesen javítana a betonfelület, melynek építése az aszfaltutaknál valamivel drágább, de kevesebb karbantartást igényel. A sokak által ismert rossz minőségű betonút már a múlté, hiszen manapság az építésnél új technológiákat alkalmaznak. Szlovákiában új betonút csak a braniskói, a sitinai és a horelicai alagutakban van. Az aszfaltutakon lévő kátyúk javítása a szakértők szerint egyszerűbb, viszont a feltöltött kátyúk két év elteltével újra gondot okoznak majd.

Igényelhetünk kártérítést

Ha autójával kátyúba hajt, és hajlik a tengely, szakad a gumi, elővigyázatosan kell eljárnia, hogy kártérítést igényelhessen az adott útszakasz karbantartójától. Hasonló esetekben a legbiztonságosabb, ha a sofőr rendőri segítséget kér, és a helyszínen jegyzőkönyvet készíttet a történtekről. Az útszakasz karbantartói leggyakrabban azzal érvelnek, hogy a sofőr nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően hajtott, ezért a keletkezett kár kizárólag a saját hibája, és nem igényelhet kártérítést. Ez viszont nem egészen igaz, az útkarbantartónak ugyanis kötelessége útjelző táblával megjelölni a megrongált útszakaszt. Ha ez a figyelmeztetés hiányzik, már jogosult a kártérítés. A rendőrség által összeírt jegyzőkönyvben ezért rendkívül fontos kitérni arra, hogy az adott útszakaszon volt-e a hibára figyelmeztető tábla vagy sem. Nem árt, ha a sérült kocsi vezetője fényképet készít a kátyúról, az autóról, valamint a sérült alkatrészekről, s előny, ha van tanúja is az esetnek. A helyszín fényképes dokumentációját minden esetben ajánlatos elvégezni, akár végzett a rendőrség helyszínelést, akár nem.

Ezek után jön a legnehezebb feladat: kikutatni, hogy az adott útszakaszért ki a felelős. A fővárosban lévő utak többségének a város a karbantartója. Azt viszont, hogy melyik hivatal az illetékes, csak pontos helyszínmegjelöléssel és kimerítő utánajárással lehet kideríteni. Vidéki utakon rendszerint az illetékes település önkormányzata vagy a megyei közútkezelő a felelős a kátyúkárért. Legutóbb egy fővárosi sofőr perelte be a várost, amiért a Bécsi úton egy kátyúba hajtott, és gépkocsijának két gumiabroncsa szakadt szét. A károsult a rendőrséget is kihívta a helyszínre, majd a jegyzőkönyv és az autószervizben kifizetett számla másolatát elküldte a városházának, kártérítést igényelve. A csaknem egy hónap múlva kézbesített válaszban a városháza kijelentette: a károkért nem fizet, mivel a sofőr nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően hajtott. A férfi ezek után sem adta fel a harcot, és bíróságra adta az ügyet. A pert megnyerte, a bírósági döntés szerint ugyanis az útszakaszról hiányzott a figyelmeztető útjelző tábla. A városnak a keletkezett károk mellett a bírósági eljárás költségeit is térítenie kell.

Természetesen nem mindenkinek van türelme a pereskedéshez. Ha a károsult használni akarja gépkocsiját, a károkat először saját zsebéből kell kifizetnie, csak később igényelheti a kártérítést. Ha a megrongált útról valóban hiányzott a tábla, a sofőrnek nagy esélye van, hogy némi huzavona után, de kézhez kapja a pénzét. (dem, s)