Peller és Lukács a nyerő páros

Hamar sikerült kipihenni a forgatás és a játék fáradalmait? Véleményem szerint a nyertes – mint a sportban – az, aki a legkevésbé fárad el, és ezzel mi is így voltunk. Nagyon szerettük az egész játékot, és ne vegyék nagyképűségnek, de az elejétől éreztük, hogy meg is nyerhetjük. Semmit sem játszottunk meg, mindenben a hétköznapi önmagunkat hoztuk. Gondolom, sikerünk fő oka is ez lehetett. A focista Kabát Péter megjegyzését, hogy megjátszottam magam, nem is értettük. Petiből a harag, illetve az irigység hozhatta ki ezt a megállapítást. Csodálatos érzés volt az is, hogy lényegében vadidegen embereknek köszönhetően hatalmas fölénnyel nyertünk. Természetesen a közönségszavazatokra gondolok. Szuper jó volt minden! A Budapesti Operettszínház tagja, ahol rengeteg a munkája. Nem okozott nehézséget az egyeztetés? Már jóval a tévés szereplés előtt tudtam, melyik nap lesz foglalt, így a színháznak ez nem okozott gondot. Az igazgató úr is nagyon örült, hogy elvállaltam ezt a munkát, jó reklámnak tartotta, mivel nagyon sokszor elhangzott a színház neve. A színházban különben mindenki szerette nézni ezt a versenyt, és nagyon szorítottak nekünk.   Házasságukra is jó hatással volt a siker? Teljes mértékben. Nálunk fordított a másoknál megszokott családi beosztás. Lányunkkal, Annabellával Mikike van otthon. Én pedig reggeltől estig dolgozom. Rengeteget szinkronizálok és próbálok a színházban, sajnos keveset vagyok otthon. Ettől függetlenül csodás a családi életünk, csak az a rossz, hogy aránylag keveset lehetünk együtt. Meglátásom szerint még sokáig ennek a műsornak az élményeiből fogunk táplálkozni. Az is elképzelhető, hogy azért nyertünk ilyen simán, mert éheztünk egymásra.  A férjét mindenki Mikikének szólítja. Ez annyira gyerekes. Sokan rákérdeztek már erre, de nagyon egyszerű a válaszom. Mikikére ez gyerekkorától ragadt rá, és nagyon megszerette ezt a becenevet. Különben, pedig annyira mikikés. Nem is szereti, ha másképpen szólítják. Kimondottan utálja, ha Mikinek vagy Miklósnak hívják. Mióta alkotnak egy párt? Tíz éve élünk együtt, kilenc évvel ezelőtt volt az álomesküvőnk. Életre szóló, mesébe illő esemény volt. Pedig a kezdet elégé nehézkes volt. Arra a bizonyos félreértésre gondolok… Valóban az volt. A Juventus Rádióba mentem szinkronizálni, ahol Mikike akkor gyártásvezetőként dolgozott. Úgy tűnt, hogy mindkettőnknek felcsillant a szeme, amikor megpillantottuk egymást. Nem tudom, miért, nekem mégis az volt a benyomásom, hogy Mikike a saját neméhez vonzódhat. Össze is akartam őt hozni az egyik kollégámmal. Amikor megtudta, azonnal felhívott telefonon, és közölte, hogy ő értem rajong, és randit kért… Közel kétszáz vendég volt az álomesküvőn. Ez nagyon sok. Soknak tűnhet annak, aki nem ismeri a családunkat, a barátainkat. Mindenkit meg akartunk hívni, hogy ne legyen sértődés. Mégis voltak néhányan, akikről egyszerűen megfeledkeztünk. De szerencsére nem neheztelnek ránk.  Kiderült, nagyon kevés időt tudnak együtt tölteni. Ha mégis, mivel töltik a szabadidejüket? Erre egyszerű a válasz: végre családként élünk. Imádok énekelni és rajzolni. Talán kevesen tudják, de otthon gyakran még jódlizom is. Miki szeret kondizni, sportolni és a kutyákat szórakoztatni.  Albert József