Amíg nem volt gyermekem, szentül hittem, hogy egy fiú, az kész sorscsapás. Tettem is olyan merész kijelentéseket, hogy ha nekem fiam lesz, otthagyom a kórházban, haza sem hozom. Mert pasikkal csak a baj van... Ellenben a lányok, ugye, bájos, szófogadó... Angyalok.
Örülj, hogy lány – örülj, hogy fiú
Ma már tudom: oly mindegy, kék-e vagy rózsaszín, nadrág-e vagy szoknya! Tíz percen belül úgyis minden ruhadarab merő piszok. Megkaptam a várva várt kislányt, akinek a ruháján vigyázva vasalhatom a sok fodrot és csipkét, amit ő aztán egyből lefagyiz, vagy bekalandozza benne nagyapjával a baromfiudvart. Na és a frizura! Hiába próbálom azokat a rakoncátlan göndör fürtöket két rendezett copfba fésülni, haszontalan minden igyekezetem. Alighogy elkészülök, a kisasszony máris azon kezd munkálkodni, hogyan szabadulhatna meg a hajgumitól. Elkallódott hajcsatjai a legképtelenebb helyekről kerülnek elő. Az egyiket legutóbb dédanyja orvosság helyett akarta lenyelni, mivel színe, formája egyezett a gyógyszerével. Még szerencse, hogy jobban szemügyre vette, miután rágósnak találta...
E leány megsimogat minden kutyát. Térde, könyöke csupa sebhely. Az udvaron műanyag gyerekfűnyíróval játszik és játék motoron száguldozik. Martoson a kirakodóvásáron nagyanyjával kisautót vetetett magának, fittyet hányva arra, hogy nem helyeseltem a választását. Az apja is akkor boldog, amikor legózhatnak. Garázst meg tűzoltókocsikat építenek. Focit néznek a tévében és ordítanak a gólnál. Amikor nyáron a strandon lánya állva pisilt, még meg is dicsérte. Biztatja, hogy másszon fel a kerítésre, félelmetes kék oroszlánokról mesél neki, repülőnapra vitte, és alig múlt egyéves, már beült vele a nyári bobba Visegrádon. Félek, ez a kis angyal egy-két éven belül fára fog mászni és kicsúzlizza az ablaküveget. Azt kell, hogy mondjam: a szeme sem áll jól.
Ami pedig a lányom nemét meghazudtoló mániákat illeti, jelentem, kézbe vettem a dolgokat. Most a Hamupipőkét meséljük, táncolunk és játék pólyás babát dajkálunk. Közeleg a karácsony. Eltökélt szándékom, hogy babakocsit kap ajándékba, hogy „szégyenszemre” ne mindig a talicskát tolja...
Tegnap este már megint hullára hancúrozták magukat apa és lánya. Néztem őket és arra gondoltam, talán kellene egy kisfiú, akit végre én kényeztethetnék a kedvemre, s aki vigyázna a fodros ruhára. Átnyálaztam a naptárat és meglepően kezdek megbarátkozni a Gergő névvel. Életem párja nem hitt a fülének. Rögtön kijelentette, hogy legyen akár tíz gyermeke, ő, bizony, csak lányokat szeretne...
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.