Örökség

Jókai szülővárosának egyik szürke intézményében sok idős, tehetetlen, ápolásra szorult beteg között éldegélt egy súlyos betegségben szenvedő asszony. Olykor idegesítette környezetét hangoskodásával. Az ápolók gondoskodása sem volt a leghumánusabbnak mondható. Etetés, itatás, pelenkázás nem tartozott a legkedveltebb elfoglaltságaik közé, ezt szívesen átengedték a hozzátartozóknak. ĺgy a család látogatása, gondoskodása fényt vitt az idős asszony életébe. Egy nap azonban a néni elesett és súlyos csonttörést szenvedett. Kórházba került, megműtötték. Látogatáskor a kezelőorvos tudatta a hozzátartozókkal, hogy a néni rühességben szenved. (A huszonegyedik században, egy olyan közegben, ahol a higiénia, a tisztaság a legfontosabb követelmény kell, hogy legyen!) Ezért volt hát a keze számtalanszor lekötözve, s mert olyan betegségben szenvedett, hogy képtelen volt elmondani, a segítségnyújtás elmaradása a maradék életkedvét is lerombolta. S ezért még fizetnie is kellett. Fizetni havi fél tucat ropogós ezrest. Ennyi lehet ma a rühesség ára. Természetes, hogy nem ő lett az egyedüli áldozat. A rüh régóta befészkelte magát az otthon falai közé, s a nemtörődömség miatt elterjedt a lakók között.

A néni egy szép napon végleg elaludt. Megsiratták, eltemették. Egy idő után a családtagok döbbenetes felismerést tettek: megkapták az örökségüket! Viszketés, kiütés. Ez a rövid története századunk egy fizetett intézményének.