Öntözőkre várva – tojáshéjak barikával, virágcseréppel, itt-ott

Az ünnepi étkek mellékterméke a nagy mennyiségű tojáshéj. Néhányat mossunk ki, szárítsuk meg, tegyünk bele kanócot, öntsük tele drogériákban kapható (sárga) géllel, és máris igazi tojásgyertyával várhatjuk az öntözőket.

A tojáshéj vázának is megteszi. A kifújás után az alsó lyukat kenjük be viasszal, vagy ragasszuk be, hogy ne folyjon ki belőle a víz, tegyük a tojástartóba és szúrjunk bele egy szál virágot.

A tojáshéj édesség kínálására is megfelel. A fél héjakat kimossuk, a hártyáját lehúzzuk, s ha megszáradt, díszes tálra helyezzük. Mindegyikbe tegyünk egy-egy bonbont – szigorúan csomagoltat!

Az ünnepi asztalra – és nemcsak ott, ahol gyerekek vannak –, az édességet rendhagyó módon tálalhatjuk. Fonott kosárka közepére ültetjük a barikát (a fotón látható plüssbárányka bégetni is tud, ha megnyomjuk a nyakát), és körberakjuk finomsággal, csokival, mézeskaláccsal – de mindegyik csomagolt legyen.

Nem mindennapi, hogy a nyuszi a csokitojást a cserépbe tojja. Nagyobb kerámiatálat kibélelünk fűvel (papírboltban kapható papírfű), teletűzdeljük virágszirmokkal, és a fészekben elhelyezzük a pici cserepeket (gazdaboltokban pár koronáért beszerezhetők), és a cserepekbe csokitojást ültetünk. (k)