Dr. Kása Zsolt: „A hangoskodó antivakcinátorok nem vállalják kijelentéseik következményeit. A kibicnek semmi sem drága, így eszükbe sem jut, hogy az ő felelőtlenkedésük is okozhatta követőik súlyos megfertőződését.”
Ön dönt: oltás helyett Covid?
Mondhatni: íratlan napiparancs, hogy oltassuk be magunkat! Mert mind az egyén, mind az állam legfőbb érdeke a ragályos Covid-19 vírus és újabb mutánsainak hatástalanítását célzó immunizációs szint elérése.
Ezzel szemben Szlovákiában a közjót szolgáló védőoltás iránti bizalmatlan magatartás az egyik legégetőbb közegészségügyi kockázat; a zagyva álhírek dezinformációin élősködő oltástagadás pedig életveszélyes lehet. Dr. Kása Zsolt tüdőgyógyásszal, a pozsonyi Ružinovi Kórház szakorvosával véletlenül épp június 23-án, a pandémia eddigi hullámainál is sebesebben fertőző indiai delta variáns szlovákiai megjelenésének hivatalosan bejelentett napján beszélgettünk. És bár nyakunkon a nyár meg a vakáció, nem csak az utazni vagy nem utazni dilemmáját feszegettük.
Európa számos pontján már lábra kapott a Covid-19 nálunk is bizonyítottan jelen lévő, baljós delta mutánsa. Korábbi tapasztalatain nyugvó meglátása szerint itt mikor fog komolyan elterjedni?
Ha reálisan tudatosítjuk, hogy a másfél évvel ezelőtt elhatalmasodott pandémia legújabb vírusvariánsa sokkal szaporábban terjed, mint tavaly az eredeti, később a brit vagy a dél-afrikai vírusvariáns, akkor hamarosan. Gondolom, úgy augusztus derekától sok bajunk támadhat a delta mutáns aktuális hullámával.
Ránk ijeszt az ősz?
Nyilván hiba volna „biztos” találgatásokba bocsátkozni. Eleve meghatározó körülmény lesz, hogy a kormányzat nemrég hozott járványkezelési lazításai ellenére a lakosság – a megelőzés jól bevált tanácsait követve – fegyelmezett marad-e? Hogy nyár ide vagy oda, az emberek kellőképpen megfontoltak lesznek-e, mert a javarészt visszanyert szabadság nem jelenthet korlátlan szabadosságot. És konkrétan az is lényeges, hogy még idejében javul-e az általános oltakozási hajlandóság.
Esztendőnk első felében az ország felnőtt lakosságának cirka 35-40 százaléka kapta meg első körben a védőoltást, a második dózist jóval kevesebben. Napjainkra pedig – főként a közép- és kelet-szlovákiai régiókban – jobbára kiürültek az elektronikus várótermek. A tények zavarosában már sejthető, hogy az ország felkészületlen egy harmadik hullámra?
Reálisan igen. Az átoltottság alacsony szintje egyszerűen kevés ahhoz, hogy Szlovákia ambuláns keretek között úrrá legyen egy, az előzőeknél is gyorsabban terjedő és a fellépésében súlyos fertőzöttségi hullámon. Ezért volna igazán szükséges, hogy az emberek megértsék: az oltással sem elháríthatatlanul kizárt, hogy valaki talán mégis elkapja a fertőzést, viszont ilyen esetben maga a betegség hihetően könnyebb lefolyású lesz. Egyben annak is sokszorosan kisebb a valószínűsége, hogy az illető súlyos, esetleg beláthatatlan következményekkel járó válságos állapotban kerüljön kórházba.
Sokat tapasztalt klinikai tüdőgyógyászként miképp látja: ki a ludas abban, hogy Szlovákiában döcög az életeket mentő Covid-oltás tempója! Az azt szervezni hivatott állam vagy az országos átoltottság fontosságát lenéző polgárok?
Szerintem ennek felelőssége úgy fele-fele arányban megoszlik. Az állam már tavaly nyáron rossz kézzel nyúlt a pandémia szlovákiai féken tartásához, az egész járványkezelést fejetlenség jellemezte. Így aztán idén januárban az oltás is felemás, kapkodó rajtot vett. A lakosság pedig? Hát sok tekintetben ignorálta/ ignorálja a járványveszély komolyságát, ami – az emberek hiszékenységét is ideértve – nagyban hozzájárult az oltástagadók táborának bővüléséhez. Ezért akár borítékolható is, hogy újra csapdahelyzetbe kerülhet az ország, ha a koronavírus delta mutánsa valóban ragályszerűen elharapódzna nálunk.
Akkor szinte sorsszerű lesz, hogy ez az újabb fertőzési hullám elsősorban a beoltatlanok között találja meg a betegeit?
Igen, ez is akár már előzetesen borítékolható.
Doktor úr, ön voltaképp a Covid-19 szlovákiai megjelenésének első napjaitól szembesül a járvány különböző küzdelmes fázisaival, és a nagyszámú súlyos beteg megerőltető kezelést igénylő kórházi ellátásának vesződségeivel. Eközben azoknak véleményével is találkozik, akik a pandémiát holmi csekélyke orrdugulással járó, ártatlan influenzának hazudják. Ha ilyen szamárságokat hall, elfutja a méreg?
Nem a harag. Őszintén szólva, inkább a döbbenet. Hogy az emberek még manapság is a hamis próféták alakoskodásával ennyire megvezethetők. És csak csodálkozni tudok azon, hogy a 21. században sokak fejében még helye van az ilyen primitív hiszékenységnek.
Keresett már erre magyarázatot is?
Lényegében két dologra gondolok. Az egyik a szimpla ostobaság. Ez a fájóbb és ép ésszel nehezebben elfogadható sejtelmem. A másik jogos feltételezésem: az ilyen zöldeket beszélőket a sors egyelőre jóindulatúan megkímélhette attól, hogy személyesen megtapasztalják: mit jelent a valóságban, ha valakinek éppen az ő családjában, netán saját magának kell felvennie az élet-halál harcot ezzel az alattomosan fertőző kórral. A kórházban nálunk is volt télen egy komplikált időszak, amikor a tüdőosztályon az intenzív ellátásra, illetve a még kritikusabb helyzetekben mesterséges légzésre szoruló betegeknek mintegy fele – minden orvosi tudásunk és ápolói erőfeszítésünk dacára – sajnos meghalt!... Ha ezt bárki képes higgadtan tudatosítani magában, feltehetően belátóbbá válik, és a tényekhez igazodva felhagy a hőbörgéssel. Egy-egy spontán véleményváltás közben olykor azzal is szoktam érvelni, hogy a súlyosabb, a válságos állapotba jutott Covid-páciensek élet-halál kilátásai gyakran olyanok, mint az orosz rulett kockázata; aki pedig a lélegeztetőgépre kapcsolás kríziséből is fölépül, annak olyan szerencséje van, mint a kártyajátékban, ha 19-re lapot húz és nyer! Aki tárgyilagosan, gyakorlatiasan végiggondolja mindezt, az józan ésszel nem gyarapíthatja az oltástagadók egyelőre bizony széles körét.
Télen, a járvány második hullámának csúcsán a hazai egészségügy hosszú hetekre tulajdonképpen a hadi orvoslás helyzetébe sodródott. Akkori kórházi ügyeleteinek tapasztalataival mi az ön véleménye azon politikusokról, akik az antivakcinátorok rokonszenvét keresve és számításból az oltásellenes kedélyeket fűtik?
A probléma mélysége és engesztelhetetlen komolysága láttán, ha valóban keményen fogalmaznék, azt mondanám, hogy az ilyesmi felér a hazaárulással, az egészségügyi közveszélyeztetés bűntettével.
Szabotázscselekmény?
Igen, akár így is lehetne mondani. Ráadásul ez így politikai kalkulációból és önös érdekekből elkövetett cselekmény. Az ilyen módon hangoskodók meg az antivakcinátorok viszont azután már nem vállalják kijelentéseik következményeit. A kibicnek semmi sem drága, így eszükbe sem jut, hogy az ő felelőtlenkedésük is okozhatta/ okozhatja követőik súlyos megfertőződését.
Doktor úr, a pandémia elmúlt telén az ön sűrű kórházi ügyeletei az élet és halál közt lebegő páciensek tucatjai között teltek el. Gondolom, máskor talán több esztendő kellett ahhoz, hogy annyi betege haljon meg, mint 2021 első négy-öt hónapjában. Kása Zsoltban nyomokat hagyott ez a félév, megváltozott az egyéni habitusa?
A még tavaly felgyülemlett több mint félszáz nap szabadságomból most végre kivehettem tizenegyet. „Csak” itthon, a családom körében akarok lenni. Azt nézni, ahogy a gyerekeim a kertben szaladgálnak. És kikapcsolódni. Kiszellőztetni a fejemből a „hadi orvoslás” alatt összegyűlt problémákat és nehéz gondolatokat. A szinuszgörbéhez hasonlóan alakult hol jobb, hol rosszabb napok meg hetek emlékeit. És hogy lélekben megváltoztam-e? Magam sem sejtem, bár talán kissé érzékenyebb lettem. A koronaidők eddig megélt hónapjait amúgy sem lehet igazán elfelejteni. Földolgozni lehet magamban orvosként, de elfelejteni nem.
Ha majd a nyárutón – főként az oltástagadóknak köszönhetően – itt valóban újabb ragályhullám tombolna, talál magában annyi erőt, hogy ügyeletről ügyeletre újra állja a sarat?
Jó kérdés, már én is föltettem magamban. Hiszen a tüdőgyógyászra nem kizárólag a Covid-részlegen van sürgős szükség, hanem a tüdőklinika „fehér” osztályán is, a többi tüdőbeteg mellett. Őket sem szabad elhanyagolni! De ez a kérdés nemcsak az orvosokat érinti, hanem a nővéreket is, mert egyetlen ápolónőnek esélye sincs egyszerre huszonvalahány beteget ellátni. Manapság egyszerűen fölháborító az egészségügyi középkáderek helyzete és megbecsülése. A havi bérüket nézve szinte szégyenteljes filléreskedés zajlik! Így tehát duplán nem mindegy – visszapillantva a kórházak helyzetére a pandémia legsúlyosabb időszakában –, hogy a védőoltással megfelelő lélekszámban elejét vesszük-e egy következő járványhullám kitörésének.
Kettészakadt az ország: oltakozottakra és oltástagadókra?
Szerintem igen. És félő, akiket sem a szaktárca, sem a józan közvélemény eddig nem tudott meggyőzni, azokat a közeljövőben sem fogjuk könnyebben rávenni, hogy egyhamar oltassák be magukat. Sőt, az oltástagadók részéről meglehetősen csúf sárdobálás folyik, és egyre agresszívabbak is.
Doktor úr, ha módjában állna, akkor nem sokat töprengene azon, lehet-e, legyen-e kötelező a Covid- 19-oltás, hanem azzá tenné?
Igen. De azt is rögtön világossá tenném, hogy aki nem tesz eleget az előírtaknak, ahhoz az egészségügy is másként fog viszonyulni. Míg aki felveszi/felvette az oltást, az eleve megtett mindent, hogy őnála az esetleges fertőzés ne legyen súlyos lefolyású.
A sebesen fertőző delta és legújabban a delta plusz mutánsok semlegesítését Szlovákiában a 80-85 százalékos átoltottság garantálná?
Nem vagyok a százalékolás híve. Azt vallom, úgy lesz igazán hatásos a Covid-19 elleni védekezésünk, ha mindenki be lesz oltva.
Nyakunkon a nyár! Végül is utazzunk vagy ne utazzunk?
Én az utazás, a külföldi nyaralás szempontjából ezt a nyarat is kihagynám.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.