Olmert, a nép felett gyámkodó

A nép felett gyámkodó Olmert a parlamentben hétfőn elmondott beszédével mutatkozott be az izraelieknek. Beszéde arra irányuló rendíthetetlen eltökéltségéről tanúskodott, hogy megvívja háborúját a Hezbollah és a Hamász ellen, amelyek elraboltak három izraeli katonát.

„Lesújtunk a terroristák minden infrastruktúrájára és mindenkire, aki ránk akar lesújtani, és ezt addig folytatjuk, amíg e szervezetek fel nem hagynak ellenünk intézett támadásaikkal, amíg épségben szabadon nem engedik katonáinkat” – szögezte le a miniszterelnök.

Ritka történelmi pillanat: a beszéd után a békepárti baloldaltól az ultranacionalista szélsőjobboldalig a parlament szinte minden képviselője odament Olmerthez, és támogatása jeléül megölelte vagy kezet rázott vele. Mi több, a 19 perces beszédet a képviselők végig némán hallgatták, pedig ebben a törvényhozásban teljesen megszokott a sűrű közbekiabálás. „Olmert abban az előjogban részesült, hogy egyetlen egyszer sem szakították félbe, amit ki is érdemelt. Amíg nála volt a szó, egyetlen hang nem hagyta el még az arab képviselők ajkát sem” – írja a cikk szerzője.

Olmertnek most már csak be kell bizonyítania, hogy képes keresztülvinni, amit ígért. Mindazonáltal ez már kész tény az izraeliek nagy többsége számára. A legnagyobb példányszámú napilap, a Jediót Ahronót által készített friss közvélemény-kutatás eredménye szerint a lakosság 78 százaléka úgy gondolja, hogy Olmert nagyon jól, illetve elég jól vezeti a háborút. A megkérdezettek 86 százaléka véli úgy, hogy igazságos a Libanon elleni offenzíva, s csak 14 százalék szerint igazságtalan.

Katonai tapasztalat nélkül

A jó taktikus, de nem karizmatikus Olmert ügyvédként kezdte, de mára már 40 évi tapasztalat van a háta mögött a politikai életben, és ez alatt fokozatosan közel került elődjéhez, Ariel Saronhoz, sőt kormányában helyettese lett, majd 60 évesen átvette a helyét a miniszterelnöki székben, amikor Saron egy agyvérzés után idén januárban kómába esett.

„Az utóbbi napokban a Hezbollah elleni támadás megindításával Olmert szárnyra kapott. Mint egy kamasz, aki férfivá érett, leválik apjáról, jelen esetben Saronról – mondta Daniel Benszimon politológus. – Semmilyen katonai tapasztalata nincs, mégis katona válik belőle. A hadsereg, amely eddig nem vette őt komolyan, most már úgy tekint rá, mint aki sorai közül való.”

Olmert elődeinek katonai múltja minden legitimitást megadott stratégiai döntéseik meghozatalához: Jichák Rabinnak a palesztinokkal kötött első megállapodásokhoz 1993-ban, Ehud Baraknak a Dél-Libanonból való kivonuláshoz 2000-ben és Ariel Saronnak ahhoz, hogy tavaly véget vessen a Gázai övezet megszállásának. „Háborúja után Olmertnek is meglesz a tekintélye a hadsereggel és a legitimitása a lakossággal szemben, hogy döntsön Ciszjordánia jövőjéről” – véli a politológus.