Nincs semmiféle nyom

Bécs. Semmiféle nyommal nem rendelkezik a rendőrség a bécsi Kunsthistorisches Museumból vasárnap éjszaka ellopott, mintegy 50 millió euró értékűre becsült Cellini-sótartó, a Saliera ügyében, de a lopás kedden kezdett politikai hullámokat vetni. Wilfried Seipel, a múzeum igazgatója már hétfőn felajánlotta lemondását Elisabeth Gehrer kulturális és oktatási miniszternek, aki azonban azt nem fogadta el. Kedden az ellenzék Gehrer lemondását követelte, s bírálta az illetékeseket, amiért az éjjeliőrökre próbálják hárítani a felelősséget. Seipel, Gehrer, a kormányzó Osztrák Néppárt, valamint a rendőrség azt hangsúlyozza, hogy a biztonsági berendezések a lehető legjobbak voltak. Egyúttal arra hívják fel a figyelmet, hogy a kockázati tényező mindig az ember. Tény azonban, hogy a jelek szerint nem volt nehéz bejutni a múzeumba az évek óta ott lévő (s várhatóan még évekig fennmaradó) állványzaton át. A tv-kamerák pedig éjszaka nem működtek, mivel „olyankor sötét van”. A lapok szerint legalábbis különösnek mondható, hogy a mozgásérzékelők kiváltotta riasztást a három éjjeliőr – Seipel szerint mindannyian a múzeum megbízható, régi munkatársai – nem vette figyelembe. Mivel sokszor volt már téves riasztás, abból indultak ki, hogy újabb vaklármáról van szó. Ezért nem jártak utána, hanem visszakapcsolták a berendezést. Csak egy éber portás vette észre reggel, hogy hiányzik a felbecsülhetetlen értékű műtárgy. A XVI. századi olasz szobrász és aranyműves Benvenuto Cellini arany sótartója biztosítva volt, ám az illetékes Uniqua biztosító mélyen hallgat. A lapok botrányosnak nevezik, hogy a műtárgyak biztosítása egyáltalán nem magától értetődő, mert nem kötelező, amióta a múzeumokat „kiszervezték” az állami költségvetésből, és önálló gazdálkodásra állították át. Seipel arra kérte a sajtót, hogy hangsúlyozza: a Saliera aranyértéke csekély, s a múzeum kész tárgyalni a tettesekkel. A nyomravezetőnek 70 ezer eurós jutalmat tűzött ki az igazgató.