Ne felejtsétek el Valentint!

Az ünnepből mára csak a szerelmi témájú képeslapok, piros szívecskék, a léggömbök, a kedves vagy giccses csecsebecsék maradtakFotók: internet Lupercus papjai az ünnepség idején kecskebőrbe öltöztek, kecskéket és kutyákat áldoztak az isteneknek, majd a leölt állatok vérével bekenték magukat. Utána egy kecskebőrből készült szíjat vettek a kezükbe, ezt februának nevezték, és mágikus erőt tulajdonítottak neki. (Később a téli hónap is erről a varázsszíjról kapta a nevét.) A néphit szerint a februával megérintett, megáldott asszony termékeny lesz, és könnyen szüli meg gyermekét.

A birodalom bukása után, 496-ban Gelasius pápa 15-éről 14-ére helyeztette át a Lupercaliát. Elgondolása szerint egy mártír szent ünnepével összeolvasztva könnyebbé válik Lupercalia szertartását megfosztani a pogány rítusoktól. A mai Valentin-ünnep „szerelmes” jellegét is Lupercalia ünnepéből nyerte. Az ősi szerelemünnepen ugyanis Lupercus papjai összegyűjtötték a város fiataljainak nevét egy nagy vázában, majd találomra kihúztak belőle neveket, s az így létrejött párok a monda szerint legalább a következő évig együtt maradtak. Ez az ünnepélyes párosító játék tekinthető a mai Valentin-napi szokások előfutárának.

A római szokások idővel eljutottak más országokba is, így a XIV. században már máshol is feljegyezték, hogy összesorsolt párok alakultak ezen a napon.

De ki volt Valentin? Nem könnyű válaszolni erre a kérdésre. Az egyik könyvben azt olvashatjuk, két Valentin volt, akiknek történetéből egy legenda született; mások vitatják, hogy ketten lettek volna; egyes források viszont három Valentinről beszélnek. ĺme néhány a különböző történetekből:

Bár a legendák homályosak, a történetek egyértelműen egy szimpatikus, hősi és legfőképpen romantikus figuraként ábrázolják Szent Valentint. Valentin fiatal keresztényként élt a keresztény vallás üldöztetése idején. Hite miatt elfogták, börtönbe zárták, majd halálra verték 269. február 14-én. Amíg börtönben volt, a legenda szerint üzeneteket küldött a barátainak: „Ne felejtsétek el Valentint!” és „Szeretlek benneteket!”

Egy másik történet szerint Valentin pap volt, aki titokban párokat adott össze, ellenszegülve ezzel Claudius császár törvényének, amely átmenetileg megtiltotta a házasságkötéseket. Valentint bebörtönözték, mert megtagadta a pogány istenek imádását. A börtönben barátságot kötött a börtönőr lányával. A legenda szerint imájával gyógyította meg a lányt, és kivégzésének napján üzenetet írt neki, amit így írt alá: „A Te Valentinod”.

A nálunk ismert Bálint-nap (Valentin magyarul Bálint) egy másik Bá-lint-történethez kapcsolódik. Nevezetesen egy németországi püspökről van szó, akiről eredetileg január 7-én volt szokás megemlékezni. Az ő alakja később összeolvadt a vértanú Valentin történetével, s egyszerre ünnepelték meg mindkettőt: 14-én. A német püspök segítségében elsősorban a nyavalyások (epilepsziások) és a lelki betegek bizakodtak, így e napon ők is ünnepeltek. (Nem véletlen tehát, hogy 1997-től e napon ünneplik az epilepsziások világnapját.)

Szerelmi boszorkánykodás is kapcsolódik Bálint napjához. Főleg faluhelyen alkalmaztak ezen a napon különböző praktikákat a lányok azért, hogy megszerezzék és meg-őrizzék szerelmüket. A Bálint-napi varázslások skálája igen széles: egyes lányok például vakondokvért csepegtettek az ételbe, majd azt megetették a kiszemelt férfival, hogy így szerezzék meg őt maguknak.

Bár az ünnepnek meglehetősen sokrétű múltja van, mára csak a businesskellékek maradtak meg róla a köztudatban: a szerelmi témájú képeslapok, a rózsaszín és piros szívecskék, a léggömbök, a kedves vagy giccses csecsebecsék. (s-p, i-t)