Ne álljunk szóba a valutaüzérekkel!

Az elmúlt években ugyan kevesebb valutaüzérrel találkozhattunk, a rendőrségi statisztikák alapján azonban ez a „foglalkozás” még mindig busás hasznot hoz a csalóknak. Az üzéreket szinte minden hazai városban megtalálhatjuk, az igazi „profik” azonban a fővárosban űzik az ipart. Többnyire jól bevált forgatókönyv szerint dolgoznak. A hivatalos pénzváltó előtt álldogáló, a valutatáblázatban eligazodni próbáló embereknek olyan árfolyamot kínálnak, amit egyszerűen képtelenség elutasítani. Sokan azzal próbálják meg kivédeni a valutaüzérek fondorlatait, hogy az általuk kínált valuta eredetiségét bankban vagy hivatalos pénzváltónál ellenőriztetik. Mivel a valutaüzérek többsége nem árul hamis valutát, akár erre is hajlandók. Sőt attól sem ódzkodnak, hogy a pénzt valamilyen nyilvános helyen adják át. Az egész csalás alapja abban rejlik, hogy a váltásnál egy vagy két százassal kevesebbet adnak, mint amennyit ígértek. A nagy többség az átszámolásnál erre természetesen rájön. Ezt követően a valutaüzér visszaveszi tőlünk a pénzköteget, a szemünk előtt átszámolja, és nekünk ad igazat. A pénzcsomóhoz hozzáad egy vagy két százast. Mindenki elégedett, és az üzér azzal búcsúzik, hogy legközelebb is szívesen átváltja a pénzünket. Az emberek többsége csak később jön rá, hogy akár több ezer koronával is becsapták, hiszen az átszámolásnál a valutaüzér ugyan valóban hozzátette a pénzcsomaghoz a hiányzó pénzt, ezzel együtt azonban a pénz nagy részét el is emelte. Egyszerű bűvésztrükk, aminek évente több száz turista dől be. Nem segít az sem, ha a pénzcsomagot még egyszer megpróbáljuk átszámolni a valutaüzér jelenlétében. Ekkor ugyanis többnyire a semmiből előkerül egy társuk, aki azt kiabálja, hogy jönnek a rendőrök. Rendőr persze sehol, de az üzérek egy pillanat alatt felszívódnak, a gyanútlan emberek többsége pedig örül, hogy a rendőrség nem kapta őket valami tiltott dolgon.

Ez esetben ugyanis nem segít a rendőrség sem, hiszen a valutaüzérekre rendkívül nehéz rábizonyítani, hogy valóban ők loptak meg bennünket. Ráadásul az is vét a törvény ellen, aki valutaüzérnél váltja be a pénzét, így ha a rendőrséghez fordulunk, áldozat helyett automatikusan vádlottá válunk. Nyolcvanezer koronás ügylet alatt ez még csak kihágásnak számít, e felett azonban már bűncselekmény.

A valutaüzérek ellen csak úgy vehetjük fel a harcot, ha a pénzünket bankokban vagy hivatalos pénzváltóknál cseréljük be. Csehországban például már a pénzváltók többségénél figyelmeztetik az ügyfeleket a valutaüzérek praktikáira, nálunk azonban ez még nem terjedt el. Pozsonyban látszólag nem segítettek a nagyobb rendőri razziák sem, hiszen a főváros forgalmas helyein még mindig valutaüzérek hada lepi el a gyanútlan turistákat. A hazai valutaüzérek az igazi érvágásra csak 2009-től számíthatnak, amikor Szlovákia is bevezeti az eurót, amelynek az átváltása a valutaüzérek számára manapság az egyik legjobb üzletnek számít. (mi)