NDK-múzeum Berlinben

Diktatúra volt, de ez nem jelenti azt, hogy az embereket nem érdekelte a divat, a zene, vagy hogy nem mentek vakációzni“ – nyilatkozta Kenzelmann a Corriere della Sera című lapnak. A múzeumban bemutatott tárgyakat abból a több ezerből válogatta ki, amelyeket a volt NDK-állampolgárok a lapokban és az interneten megjelentetett felhívására juttattak el hozzá.

A látogató témák szerint csoportosítva idézheti fel a múltat: család, szabadidő, iskola. Szerepel a legendás Trabant, amelyre évekig várni kellett. Láthatók régi telefonok, ruhák, használati tárgyak, mint a kenyérpirító, gőzvasaló, különböző, akkoriban fogyasztott élelmiszerek dobozai, köztük például a Mocca-Mix névre hallgató, meleg vízben oldódó, állítólag szörnyű ízű kávé. Akit érdekel, megnézhet filmeket úttörőtáborokról, május 1-jei felvonulásokról. Egy nappaliban, még „poloskát“ is beépítettek. Néhány méterre a szobától, egy sötét sarokban, Erich Honecker egykori pártvezető képe alatt elhelyeztek egy kis lehallgató készüléket, amelyen keresztül tisztán lehet hallani, amit a szobában tartózkodók mondanak. A múzeumban érezhető némi nosztalgiahangulat, mint amilyen áthatotta a nagy nemzetközi sikert aratott Goodbye, Lenin című filmet is.

A németek véleménye megoszlik. A Deutches Historisches Museum szóvivője úgy vélekedik, hogy „a kommunista rendszer haszonelvű rekonstrukciója megszépíti a múltat. Nincs szüksége rá“. Kenzelmann azonban kijelentette: nem akarják visszasírni azokat az időket, a kiállítás csak arra akar emlékeztetni, hogy „a mindennapi életnek voltak boldog pillanatai is“.