Nálunk nem lesz kötelező a magázódás

Szlovákiában nem tervezik a kötelező magázódás bevezetését az iskolákban. Viera Trpišová, az oktatási minisztérium szóvivője lapunknak elmondta, a szaktárca nem tervez semmi effélét. Az iskolai kommunikáció módja kizárólag a tanár és a diák megegyezésén múlik, fűzte hozzá. Kíváncsiak voltunk ugyanakkor, hogy vajon miféle következményei lehetnek pedagógus és diák kölcsönös tegeződésének vagy magázódásának.

Nálunk az a bevett szokás, hogy az idősebb generáció tagjai tegezik a fiatalokat, ők azonban válaszul magázzák az idősebbeket. Ez természetesen kihatással van a tanár-diák viszonyára is, vagyis a tanár tegez, a tanuló pedig magáz – magyarázta lapunknak Stredl Terézia pszichológus, a komáromi Selye János Egyetem Kara Tanárképző Óvópedagógiai Tanszékének munkatársa. A modern nevelési reformirányzatok – melyek többnyire az együttműködésre, a kooperációra helyezik a hangsúlyt – ezzel szemben az egyenrangúság tézisén alapulnak. Ennek szellemében sokkal helyesebbnek ítélik meg, ha a magázódás vagy a tegeződés általános az iskolában, vagyis, ha a tanár tegezi a diákot, a tanuló is visszategezhesse a pedagógust, vagy esetleg fordítva: ha a tanár megköveteli, hogy magázzák, ő maga se tegezze le a diákot.

„Amikor gimnáziumban tanítottam, magáztam a diákjaimat, és amikor szóltak, hogy számukra közvetlenebb volna, ha tegezném őket, azt válaszoltam, hamarosan kilépnek az életbe, és hozzá kell szokniuk az egyenrangúság gondolatához” – mondta Stredl. A pszichológus egyébként inkább a kölcsönös iskolai magázódás híve, ugyanakkor bizonyos szempontból a tegeződést is elfogadhatónak tartja, ha szintén kölcsönösségi alapon történik.

A pszichológus szerint tévedés volna azt gondolni, hogy a diák, ha a tanár felajánlja neki a tegeződés lehetőségét, a későbbiekben biztosan visszaél a helyzettel, esetleg vérszemet kap, és ezért sok mindent megenged magának a tanárral szemben. „A tegeződés nem jelent feltétlenül tiszteletlenséget.. Már bocsánat, de azt is lehet mondani, »maga marha!«. Valójában a tiszteletadás nem a magázódáson vagy a tegeződésen múlik, hanem sokkal inkább a nevelésen” – fejtette ki Stredl. Egyénfüggő, ki mit enged magának, ráadásul kettőn áll a vásár, fűzte hozzá.

Az iskolai kommunikáció színvonalát szerinte számos tényező befolyásolja. Példának egy olyan magyarországi felsőoktatási intézményt említett, ahol általános a tegeződés, ugyanakkor ez nem megy át „bratyizásba”, vagyis az oktatók kötelező megszólítása: tanár úr vagy tanárnő. A tiszteletet tanáraik iránt a hallgatók nem magázással fejezik ki, hanem magával a megszólítással. (-cz-e)