Nagy hírű lakomák

Vilmos cseh hercegi fejedelem (Vilém z Rožberka), 1577-ben immáron harmadszor nősült, ezúttal egy badeni hercegkisasszonyt vezetett az oltár elé. A frigynek, illetve az esküvőt követő lakodalmi ünnepségnek, azaz falatozásoknak, mulatozásoknak örült a cseh pórnép is, mivel a vőlegény összes birtokán – volt neki bőven – ingyen ehettek, ihattak és hagyományaik szerint szabadon mulathattak. A krónikák szerint Vilmos herceg bizony ezúttal sem volt szűkmarkú. Sírt az erdők-mezők vadállománya, de sírtak-ríttak a háziállatok is. Összesen 113 szarvas, 98 vaddisznó, 162 őz, 2229 nyúl, 470 fácán, 276 nyírfajd, 3910 fogoly és 22 687 seregély került terítékre majd feldolgozásra, fogyasztásra. Háziállatokból 370 ökör, 2687 ürü, 1579 borjú, 300 sertés, 577 süldő, 600 pulyka, 3000 hízott kappan, 12 888 tyúk, 2500 csibe, 3350 lúd került levágásra. De felhasználtak 40 837 tojást és 88 vesztfáliai sonkát is. A halételekhez 15 800 pontyra, 5960 pisztrángra és egyéb halféleségekre volt szükség.

A ma embere számára az adatok egy picit feltupírozottnak tűnnek, különösen a vadállomány terítéke gyanús. Pedig valódi, hiteles adatokról van szó, mivel Vilmos fejedelemnek a krumlovi birtokain kívül még gazdag vadászterületei voltak Vimperkben, Krumlovban, Třeboň és Netolice vidékén, sőt jelentősek voltak Nové Hrady és Rožmberk vadaskertjei is.

Vilmos herceg egyébként gazdag és bőséges vacsorát rendezett egy-egy vadászat alkalmával is. Ezek a vadászvacsorák messzi földről csábították a külföldi és a cseh vadászvendégeket is.

De kanyarodjunk hazai tájakra, mivel köztudott, hogy eleink is vadásztak, és szerették a gazdag, változatos konyhát, de nem a disznósülteket, mint például a csehek, ámbár a 17. században már itt-ott a disznóhús is megjelent, előfordult az étlapokon. Viszont érdekes lehet számunkra az is, hogy nem a levessel kezdték az ebédet, hanem más falatokkal, és csak negyedik vagy ötödik fogásként került a leves az asztalra, ha egyáltalán szerepelt az étrendben...

A galgóci gróf, Thurzó Szaniszló 1603 januárjának elején vendégeket hívott várába. A vár nagytermében a várúr az alábbi menüt szolgáltatta fel vendégeinek: Tehénhús tormával; Kappanhús mézelt tésztával; Leves, melybe kenyér és kolbász volt aprítva; Kecsege sóban főve; Hód farka gyümölcslével; Pulyka, vagyis „indiai tik”; Tejbefőtt borjúból; Báránytüdő tiszta borssal; Bárányhús citrommal, vagyis „limóval”; Borjúhús megspékelve; Savanyú káposzta tehénhússal; Sült lúd; Apró madarak disznóhúspecsenyével; Császármadár sütve; Pástétomok; és Ostyabélés aprópástétommal. S bár e nevek szinte ínycsiklandóan hatnak az emberre, mai gyomorral gond lenne végigenni e bőséges étrendet. S a napnak ezzel még nem volt vége, eztán jött csak a vacsora. A vendégek ismét asztalhoz gyűltek a galgóci vár nagytermében: Lúdhús rántott liszttel; Kappan vagdalva; Csík káposztalén; Borjúhús tiszta borssal; Kecsege éleslével; Sült kappan; Tehénhúspecsenye; Karórépa tehénhússal; Rántott hal vajban; Lúdcímer sütve; Disznóhúspecsenye; Tehénhús petrezselyemmel; Fánk vajban; Ostyabélés; Szilva tortával és nyúlhús feketével. És ez így ment körbe-körbe, a főszakács, ha jobb napokon kitett magáért, akár húszféle ételt is felszolgáltak a vendégeknek. A böjti napokon, azaz pénteken egy picit visszafogottabb volt a menü, de semmivel sem kevésbé vonzó vagy ízekben szegényebb. ĺme, a pénteki választék: Sóban főtt csuka; Kecsege éleslével; Csuka fehér lengyel lével; Viza gyümölcsös lével; Csík marsolt lével; Csuka éleslével; Csuka németes módra; Lencse faolajjal; Csík káposztalevélben főve; Savanyú káposzta faolajjal; Rántott hal vajban; Posár (halfajta) tiszta borssal, vajban; Sült hal borsporral, vagyis tört borssal; Aszúmeggy- (aszaltmeggy-) leves; Tejes ízek vajban; Kecsege sóban; Aszú szilva török rizskásával; Aszú hal, vagyis szárított hal ecettel; Süllő hidegen tálalva.

Természetesen Thurzó Szaniszló lakomáin nem hiányoztak a jó galgóci borok és egyéb italok sem, de azok felsorolása egy további fejezet lenne...

A múlt század rossz hírű pártkorifeusainak lakomái titkosak maradtak, nagy elővigyázattal, szinte államtitokként kezelték a fogadásokat. A néhány, szájhagyománynak köszönhető fennmaradt emlék is inkább az ivászati orgiákról regél, mintsem hogy elárulná egy-egy jó étel nevét vagy receptjét. Nemrég olvashattuk egy lapban, hogy amikor Rákosi Mátyás a Szovjetunióban töltötte szabadságát, a világproletariátus nagy vezére fogadta, és alaposan berúgatta. Hruscsov visszaemlékezése szerint Sztálin annyira itatta a kopasz magyart, hogy már attól félt, Rákosi nem éli túl. De túlélte. Másnap reggel hazautazott...