Moszkvai javaslat: kijárási tilalom kiskorúaknak

– A nevelőapám alkoholista. Állandóan üvöltözött velem és vert. Eljöttem. Most itt élek a pályaudvaron. A vonatokon vagy a fűtőcsöveken alszom. Néha ugyan bevisz a rendőrség, de néhány óra múlva mindig kiengednek – mondja.

A moszkvai pályaudvarok tömve vannak a Szásához hasonló sorsú gyermekekkel. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) becslései szerint mintegy 30-50 ezer kiskorú keresi meg koldulással és lopással a napi betevőt. Ez több mint a világháború után árván maradtak száma. Az oroszul csak „bezprizornyiki”-ként (felügyelet nélküliként) emlegetett gyerekek többségének azonban élnek a szülei, mégis inkább az utcát választják. A – sok esetben öt-hat éves – kis csavargók életének egyetlen „öröme” az alkohol vagy a ragasztóval töltött nejlonzacskó.

A probléma felett az orosz hatóságok eddig szemet hunytak. Borisz Altszhuler, a Gyermekek Joga elnevezésű alapítvány vezetője szerint Oroszország a világ egyetlen állama, ahol a rendőr elfordítja a fejét, ha csavargó gyereket lát. Altszhuler úgy véli, mindez a kis- és fiatalkorú bűnözésről szóló 1999-es törvény következménye. A jogszabály ugyanis megtiltja a rendőrségnek, hogy bűncselekmény hiányában bekísérjen egy gyermeket a kiskorúak átmeneti elkülönítő központjába. Ebben a központban másfél hónapig lehettek a gyerekek, akik ez idő alatt ételt kaptak, orvosi ellátásban részesültek, a szociális dolgozóknak pedig lehetőségük nyílt, hogy kivizsgálják a családi hátteret, és esetleg hazaküldhessék a kiskorút.

A tarthatatlan helyzetben fordulatot hozhat, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a közelmúltban egyenesen „nemzetbiztonsági veszélyként” minősítette a problémát, és azonnali cselekvésre utasította a kormányt. A televíziók híradói élőben mutatták Putyint, amint halk, de erélyes hangon számoltatta be Valentyina Matvjenko kormányfőhelyettest, a szociális ügyekért felelős miniszter asszonyt. Kiderült, hogy a moszkvai árvaházak jelenleg mindössze 380 gyermeket tudnak befogadni. Az orosz kabinet máris döntött: új gyermekmenhelyeket építenek.

A „szociális versenyfutásban” nem kívánt lemaradni a probléma által leginkább érintett moszkvai önkormányzat sem. Az orosz főváros teljhatalmú ura, Jurij Luzskov polgármester január közepén azt javasolta a képviselő-testületnek, hogy fogadjanak el egy rendelkezést, amelynek értelmében 16 éven aluli gyermekek este 11 óra után felügyelet nélkül nem tartózkodhatnának az utcán. A „kijárási tilalmat” megszegőt a rendőrség a szüleihez vagy az árvaházba kísérné.

Luzskov rendelettervezete finoman szólva is ellentmondásos fogadtatásra talált a szakemberek körében. „Látszatintézkedésről van szó – mondja Szvetlana Pronyina, az Emberi Jogok Orosz Kutató Központjának munkatársa, a Jog Egy Családért program irányítója.

– Amikor a bürokraták nem kívánnak valós lépéseket tenni, akkor olyan áldöntéseket hoznak, amelyek nem vezetnek sehová. Most a rendőrség éjjel összeszedi majd a gyerekeket, reggel pedig visszaengedi őket az utcára. Attól azonban még nem oldódik meg a kérdés, hogy esténként nem lesz olyan feltűnő a csavargó gyerekek látványa – véli.

Pronyina a már említett 1999-es törvényt szintén hibásnak tartja. – A gyerekeknek egyszerűen nincs hova menniük. A menhelyek moszkvai tartózkodási engedély nélkül nem fogadják be őket – mondja. (A propiszka a szovjet időszakból – alkotmányellenesen – fennmaradt bejelentkezési kötelezettség, amely a Moszkvába átköltözni kívánók számának korlátozására szolgál. – A szerző.)

Márpedig a fővárosban csavargó kiskorúaknak mindössze 10–35 százaléka moszkvai, a többiek a volt Szovjetunió minden részéből jöttek. Sok a fehérorosz, ukrán és tádzsik gyermek.

Szapar Kuljanov, az Út Hazafelé elnevezésű menhely vezetője elméletben egyetért a „kijárási tilalommal”. Sőt azt is helyeselné, hogy már este 10 óra után ne tartózkodhassanak a kiskorúak szülői kíséret nélkül az utcán. Kuljanov szerint azonban a jelenleg rendelkezésre álló kilenc menhely aligha lehet megoldás a problémára.

– Luzskov rendelkezésével minden a feje tetejére áll. Különösen a nem moszkvaiak esetében nagyon nehéz eldönteni, hogy egy gyerek valóban hajléktalan vagy csak elszökött otthonról. Mondjuk egy tádzsik kiskorú esetében ki fogja ezt kivizsgálni? Mivel a csavargó gyerekek helyzete igen eltérő, egyetlen intézkedéssel nem lehet orvosolni a problémát – fejtegeti a szakember.

A moszkvai önkormányzat azonban úgy gondolkodik, hogy a nem fővárosi gyerekek ügye a föderációs központ problémája. – Ezt a kérdést a moszkvai hatóságok egyedül nem tudják megoldani – védekezik Vlagyimir Vasziljev, a városi duma képviselője, a gyermekek jogainak egyik fő szószólója. Vasziljev szerint ugyanakkor a Moszkva környéki menhelyeken akár egy évig is maradhatnak a gyerekek.

Kuljanov tapasztalatai alapján külön problémát jelent, hogy az utcai léthez hozzáedződött kiskorúak sok esetben nem is akarnak az árvaházakban maradni. – Sokan megszöknek tőlünk is. Egyszerűen nem akarnak maradni. Az utcán sokkal érdekesebb, és nem kell iskolába járni sem – mondja.

Szása nem hallott még a tervezett kijárási tilalomról, de nem is izgatja magát különösebben. – Legfeljebb megint bevisznek majd. Legalább kapok valami ételt. Örökre meg úgysem tartanak benn – vonogatja a vállát.

Moszkva, 2002. február