Most már a búvároké a döntő szerep

A Kurszk mentési munkálatai hihetetlen erőfeszítéseket követelnek, s különösen nagy feladat hárul a búvárokra. A tengeralattjáró törzsébe még augusztusban 26, egyeként 70 centiméter átmérőjű lyukat vágtak, s ezeken vezetik át az acélhuzalokat, amelyekkel kiemelik. Csak az emelés több órán át tart, s ha minden jól megy, rögzíthetik a Kurszkot a kiemelést végző Giant 4 hajóhoz. Ennek alját a kiemeléssel megbízott holland konzorcium átépíttette, hogy be tudja fogadni a Kurszk kontúrjait, nevezetesen a tornyot is, orosz mérnökök pedig pontonokat konstruáltak hozzá, hogy a két összekötött hajó merülése kisebb legyen, s eljusson a Murmanszk melletti Roszljakovo hajógyárba.

A Kurszk orr-részét egy külön e célra kitalált és a mélyben összeszerelt hatalmas fűrésszel vágták le. A szakértők feltételezték, hogy a hajónak ebben a részében több, fel nem robbant torpedó hever, s ezek veszélyeztetnék a kiemelést.

Mindezen munkálatokban döntő szerep jut a búvároknak. Ők zömmel angolok, s azért esett rájuk a választás, mert jól ismerik a búvárhajót, amelyről a munkálatok folynak. Az orosz fél a Mammoet Smit konzorciumot bízta meg a Kurszk kiemelésével, az pedig a víz alatti munkákat az oslói székhelyű DSND Subsee cégre bízta. Ennek Mayo nevű búvárhajója 450 méteres mélységig tud merülni, s már július közepe óta a helyszínen – háromszorosan biztosított pozicionálási rendszerének köszönhetően az időjárástól függetlenül azóta is pontosan a Kurszk roncsa felett – áll. A búvárok között akad orosz kolléga is azokra a feladatokra, amelyeket az orosz fél titkosnak minősített.

A Mayo két búvárharangot tud leengedni, s napi 24 órában, hatórás műszakokban két-két búvár dolgozott bennük. Ám a jeges vízben nem dolgozhatnak olyan ruhában, amelyben testük száraz marad, mert ez akadályozná a mozgást, ezért úgynevezett vizes ruhát viselnek, amelybe fentről forró vizet szivattyúznak. Sisakjukon lámpa és folyamatos ellenőrzést biztosító videokamera van, a további vezetékek áramot, a légzést szolgáló gázkeveréket juttatnak hozzájuk, no meg a hajóval és a búvárharanggal való kommunikációt szolgálják.

A búvárok úgynevezett helioxot – héliumból és oxigénből álló keveréket – lélegeznek, mert a „munkahelyükön” lévő 11-12 bar nyomás kizárja a levegő használatát. A levegő oxigénmennyisége ebben a mélységben mérgezési tüneteket, a nitrogén kábulatot okozna. ĺgy az oxigén arányát a keverékben a levegőhöz képest annyira csökkentik, hogy ez a mennyiség normális nyomási viszonyok mellett fulladást okozna, a levegőben lévő nitrogént pedig héliummal helyettesítik. Mivel azonban a hélium az érthetetlenségig eltorzítja a hangot, a búvárhajó és a búvárok közötti kommunikációs vonalakban a torzulást kiszűrő berendezéseket is kell alkalmazni.

Ám ez a problémáknak csupán egy része, ugyanis az ilyen hosszú víz alatti munkálatokat csak úgy lehet végezni, ha a búvárok napokig nem merülnek fel. Nagy nyomás alatt a szervezet felvesz bizonyos mennyiségű gázt, s a telítettségben a búvárok hetekig maradnak levegő helyett helioxszal ellátott, nagy nyomású környezetben úgy, hogy a Mayo dekompressziós kamrája – amelyhez a harangok közvetlenül csatlakoztathatók – tizenhat búvárnak tud helyet adni. Ezt általában 28 napig lehet csinálni, de a Kurszknál a búvárok mindegyike „csak” két hétig van egyhuzamban lent. Ez a szervezet kímélése mellett azért is szükséges, mert a biztonságos felmerülés 120 órát vesz igénybe – tudatta a Neue Zürcher Zeitung.