A Kurszk tragédiájának története

2000. augusztus 12.: A Kurszk atom-tengeralattjáró (valószínűleg az orr részében történt robbanás következtében) a Barents-tenger fenekére, 108 méteres mélységbe süllyedt 118 főnyi személyzetével együtt. Ezt az orosz haditengerészet szóvivője két nappal a szerencsétlenséget követően jelentette be.

2000. augusztus 15.: Oroszországnak amerikai, francia és brit részről is segítséget ajánlottak a mentéshez, de az orosz hadiflotta ezt elutasította. A mentési munkálatok 15 orosz hajó részvételével kezdődtek meg, az időjárás miatt sikertelenül. Aznap orosz katonai küldöttség tárgyalt a NATO brüsszeli főhadiszállásán arról, hogy a NATO hogyan tudna a mentéshez hozzájárulni.

2000. augusztus 16.: Mentőhajóról leengedett búvárharanggal és hivatásos búvárokkal folytatódtak a mentési kísérletek. 16-án este a mentőegységek kopogást véltek hallani a Kurszk belsejéből. Az orosz haditengerészet bejelentette: elfogad brit és norvég segítséget a mentésben.

2000. augusztus 17.: Ismét orosz küldöttség tárgyalt a NATO központjában a mentés lehetőségeiről.

2000. augusztus 18.: Vlagyimir Putyin orosz államfő kijelentette: a tengeralattjáró legénységének megmentésére kezdettől fogva igen csekély volt az esély. Putyin elnök magyarázkodásra kényszerült, amiért több mint egy hétig nem jelent meg a mentés színhelyén és szabadságát sem szakította meg. Az orosz haditengerészet szóvivője közölte: a reaktort sikerült lefojtani, sugárszennyezés nem fenyegeti a környezetet, nukleáris fegyver nem volt a Kurszkon.

2000. augusztus 20.: Norvég búvárok ereszkedtek le a Kurszkhoz. 21-én sikerült kinyitniuk a kilencedik részleg zsilipjét, ahol egy halott tengerészt találtak.

2000. augusztus 21.: A mentési munkálatokat leállították, miután orosz és norvég részről is egyetértettek abban, hogy a további akció értelmetlen. Ilja Klebanov orosz miniszterelnök-helyettes, a szerencsétlenséget vizsgáló kormánybizottság vezetője közölte: már közvetlenül a balesetet követően, a mentési munkálatok kezdetén világos volt, hogy senki sem élhette túl a katasztrófát.

2000. október 20.: Megkezdődött a Kurszkon lévő 118 holttest kiemelésére szervezett művelet. A Regalia úszótoronyról orosz, norvég és brit mélytengeri búvárok ereszkedtek a 108 méteres mélységbe, és az akció végéig 12 holttestet emeltek ki a tengeralattjáró farokrészéből. 25-én a Kurszk tragédiájának utolsó perceit leíró üzenetet találtak egyikük zsebében. A búvárok a felszínre hozták a fedélzeti naplót és más szolgálati feljegyzéseket is, s átvizsgálták a hajó csaknem valamennyi épen maradt kamráját, a reaktorrészleg kivételével. A Kurszkból 60 tonnányi összeroncsolódott fémet és egy torpedóvető berendezést vágtak ki, ezeket Szentpéterváron vizsgálták meg. A műveletet november 7-én megszakították, miután lejárt az orosz fél szerződése az embereket és a technikát biztosító norvég céggel.

2001. március 23.: Mihail Kaszjanov orosz kormányfő aláírta azt a rendeletet, amelynek értelmében folytatódhat a Kurszk kiemelése. Május 18-án Moszkvában aláírták a szerződést, amely szerint az orosz haditengerészet és a búvárhajót tervező Rubin iroda partnere a holland Mammoet Transport BV cég lett.

2001. július 6.: Skóciából elindult a Mayo nevű különleges hajó, hogy kiemelje a Barents-tengerből az elsüllyedt Kurszkot.

2001. szeptember 11.: Levágták a Kurszk szétroncsolódott orr-részét.

2001. szeptember 17.: Moszkva megerősítette, hogy szeptember 25-re halasztották az elsüllyedt Kurszk atom-tengeralattjáró kiemelését.

2001. szeptember 20.: Két nappal későbbre, szeptember 27-re halasztották az atom-tengeralattjáró kiemelését.

2001. szeptember 25.: Újabb halasztás – Legkorábban október 1-jén kezdik meg a munkálatokat. (pan)