MKP-vezérek a politikai rengetegben

Otompotom Bácsi

– Egyedül vagyunk... a legjobbak! ČTK-felvételPantomimművész és gesztikulátor. Olykor az árvai havasokban látja viszont önmagát, különösen, ha összevonja szemöldökét. Politikai arculatát imidzsként értékeli, egyszer majdnem rálépett Jozef Migašra. Szabadidejében a kertjében ólálkodik, a diófa fölött átles a szomszédba, meg ilyenek. Elegáns, jólfésült, választékos, választékát feje bal oldalán hordja, akkor is szerepel a Markovič-showban, ha nincs ott. Csökönyös és következetes, ugyanannyiszor nem lép ki, mint ahányszor bejelenti, hogy kilép. Keresztény. Vasárnap délelőttönként a plébános kérésére leporolja a templom keresztjét s a második lépcsőn állva beigazítja a toronyórát. Erős szálakkal kötődik Erdélyhez, különösen azóta, amióta megtudta, hogy Markó is Béla, így nem feltűnő, hogy ugyanazon a napon tartják a névnapjukat. A közhiedelemmel ellentétben, saját bevallása szerint van humorérzéke. A rossz nyelvek szerint egy alkalommal azt mondta, hogy leugrik Horvátországba és leugrott. Roppantul neheztel azért, ha a kutya csóválja a farkát, vagy a farok a kutyát. Mivel ebben a kérdésben döntésképtelen, álmatlan éjszakáin alig alszik valamit. Egyszer feldolgozta magában Orwell 1984-jét, aztán hosszasan üldögélt a bősi gáton, elmélázott, majd fennhangon elszavalta Barak László szlovákiai magyar költő Vízbefúlt plakátok című könyvének 15., 16. és 17. sorát, miszerint:

„Hiába,

nem születhet mindenki

vallásalapítónak.”

Ebben viszont lehet valami.

Pool Chakman

Születésétől fogva köztünk él. Már serdülő korában megvalósíthatta dédelgettet gyermekkori álmát, s részt vett Komáromban a Jókai Napokon. A kultúrától azóta sem szakadt el, szabadidejében vagy ő, vagy Pécsi Ildikó Mikuláš Dzurinda magyar hangja. Régóta készülődik a romakérdés megoldására, ezért kötelességének érezte elolvasni Rudyjard Kipling: Barrak Room Ballads című munkáját, és hirtelen megtanult angolul. Azóta e kényes kérdéskörben egy bizonyos NÓ Komment nevű úr nyilatkozik a szlovák kormány megbízásából. Megfontolt, kimért, kedveli a konfliktusmentes konfliktusokat. Kormánypárti, mégsem akar mindenáron kilépni belőle. Humorérzékét Duba Gyula: Baj van a humorral cím élvezetes munkáján csiszolta. Több bíztató kísérletet tett a fából való vaskarika megalkotására, de közismert szerénysége kapcsán csak a víz nedvességéről publikált szakcikkeket a külföldi tudományos folyóiratokban. Abszolúte toleráns, akkor sem gurul dühbe, ha netán valaki megdicséri. Notorikus emlékműavató, amelyiket véletlenül nem ő avatja fel, az valószínűleg nem is létezik. Újabban ifjabb George Bush-sal szeret bulizni, ahová szívesen meghívja önmagát is. A hazárdjátékok minden fajtáját megveti, saját bevallása szerint viszont pontosan tudja, hogy mitől döglik a légy. Óvatos duhaj, egy alkalommal például majdnem felszállt az arra járó trolibuszra. Visszahúzódó, glóriát is csak családi körben és a Való Világ nézésekor visel. Ritkán szotyolázik, de akkor nagyon.

Deka Vezér

Folyékonyan beszél oroszul, többszörös alelnök. Stigmái közül megemlíthető a bajusz, a pirospozsga, valamint a teniszkönyök, mint magyaros beütés. Gigerli, a pressburgi szépasszonyok ugyanúgy megfordulnak utána, mint az Európa Parlament forgóajtója. Hallgatag, a Csallóközben csak elvétve megy neki autójával egy-egy oszlopnak. Gyűléspárti, ismeretlen okokból számos alkalommal önmagát idézi, holdas éjszakákon ki-kiáll a zólyomi vár bástyájára, elméláz és összpontosít. Csökönyös együttélő. Mostanában kedvenc könyve megírására készülődik, melynek munkacíme: Csernobil a szívem csücske, ahol majdnem voltam egyszer már. Jár-kel a főváros belvárosában, felidézi az emlékeket. Politikus, saját bevallása szerint adódnak pillanatok, amikor azt is tudja, melyik oldalon áll. Magányos lélek, megbarnította (?), szikár zarándoklatai során érintette már Marcelháza, Búcs és Dunaradvány községeket. Kedélyes. „A világ tele van ismeretlen ismerősökkel” – szokta volt tréfásan mondani. Ilyenkor, ugyancsak tréfából oda-odasóz valakinek egyet-egyet, ő valahogy mégsem nyafog. Kedvenc költője Zirig Árpád, akinek szinte minden kiadott kötetét megvásárolta. Odahaza több kicsi atomerőművet barkácsolt, elnézegeti őket és füstjeleket küld a parlament felé. Ilyenkor tölt magának egy kevés nehézvizet, gint, majd Béres-cseppel elegyítve szopogatja. Inkább materialista mint nem, egyszer, váratlanul néhány párhuzamosan futó összefüggésre bukkant. Kedveli a vértelen forradalmakat, elbóklászik bennük. Imádja a dacos felvidéki magyar népet, hiszen volt idő, amikor többedmagával ez volt közülük, amit még ma sem szégyell annyira.

Miklós Cár

Szerény. Baráti körébe tartozik Miklós László, László Miklós, Fekete Miklós, Fehér Miklós, Miklósi Péter, Miklósi Pál, valamint Kvarda József. Kisebb kihagyásokkal és megszorításokkal földtantudós. 1998-ban kis híján pártelnök lett, aztán valahogy mégsem. A nép fia, előfordul, hogy arra jár, amerre a madár se jár. Lobbanékony, Oberhauser, Slota és Prokeš urak kedvence, új értelmet adott a Csemadoknak, mint olyannak. Stratéga, több gyanúselemmel látták már őt összehajolva, különösen itt valahol és ott valahol. Gyengéi jóformán nincsenek. Erősségei jóformán lennének, de ezek nem az erősségei. Kandalló mellett üldögélve szívesen böngészgeti egy bizonyos Joszif Visszarionovics Dzsugasvili nevű szovjet úriember emlékiratait, különös tekintettel a szecesszióra, mint regionális lehetőségre. Vannak kedvenc földrajzi határai, de akad olyan is, ami nincs az ínyére. Akademice toleráns, anakronisztikus felhangokkal. Irodalmi munkássága figyelemre méltó, összmagyar meséit mostanában már díjazzák is, politikai és közéleti írásaira kevésbé figyelt fel a szakma. Inkább szittya mint nem, a Turáni Akadémia érdeklődést mutatott a családfája iránt. Több helyen, számos alkalommal felszólalt. Fő művét, a Mitől magyarabb a csallóközi kavics, mint szlovákabb címűt szemelvényesen közölte a Nehéz- és könynyűbúvárok szakszervezeti újságja is, érthetetlen okokból a sportrovat hasábjain. Kedvenc étele a fogolymadár pörkölt nokedlivel, evés közben nosztalgiázni szokott. A Szlovák Nemzetgyűlés falai ritkán visszhangozzák szavait, pedig lélekben majdnem mindig jelen van. Viszonylag jól tűri a gyűrődéseket, kiváltképp a tektogén eredetű vájúkat, ahová csak a legszűkebb baráti körének enged betekintést. Baráti köre nincs, ellenségeit hanyag eleganciával számon tartja. Nagy szíve többnyire a Felvidék magyarságért és Viktorért dobog. (soóky)