Mire jó a digitális pedagógia?

Milyen új kihívások elé állítja az online kommunikáció és média a pedagógiát?

A történelem során egyetlen technológiai újítás sem transzformálta át olyan gyorsan és olyan mértékben a civilizációnkat, mint a digitalizáció. A digitalizáció amellett, hogy jelentősen befolyásolja a társadalmat, a gazdaságot, az ipart, az oktatást, már képes közvetlenül az emberi elmére is hatni, és a jövőben a mesterségesintelligencia-fejlesztések hatására pedig akár ki is tudja terjeszteni az emberi elme képességeit. A digitalizáció része az online kommunikáció és média jelensége is. Ha már bekerültek a digitális eszközök az osztályterembe, és a tanulók az osztálytermen kívül nagyrészt csak online kommunikálnak egymással, nem lehet elzárkózni a technológia használatától. A legnagyobb kihívást a tudatos és a feladatnak megfelelő használat jelenti. A cél mindig az, hogy mi irányítsuk a technológiát, és ne az irányítson minket.

Mi az a digitális pedagógia?

Mindannyian megtapasztalhattuk, hogy az 1990-es évektől az oktatásban egyre nagyobb szerepet kaptak a számítógépek, az okostelefonok, a hálózatok, az interaktív online tartalmak. Ezt a folyamatot nevezi meg a digitális pedagógia. Hogy mennyire új, vitatott jelenség, arról tanúskodik az is, hogy az elnevezésben sincs konszenzus. A szakirodalom használja az elektronikus tanulási környezetek, az IKT az oktatásban vagy az e-learning kifejezést. Saját definícióm szerint a digitális pedagógia olyan osztálytermi vagy távoktatási módszertanok, gondolkodásmódok, szervezési folyamatok és munkaformák egysége, amely infokommunikációs eszközökre, képernyőkre, adatbázisokra és digitális tartalmakra épül.

Gyorsan és hatékonyan reagálnak a posztszocialista országok oktatási rendszerei a társadalomban végbement digitális változásokra? Milyen trendek vannak a nyugat-európai, ázsiai és más fejlett országokban?

A posztszocialista országok specifikus helyzetben, azt is mondhatnánk, késésben vannak. Való igaz, hogy véletlen egybeesés folytán a World Wide Web a rendszerváltás után, az 1990-es évek elején kezdett el terjedni világszerte. Így egyszerre szabad hozzáférést kaptunk nemcsak korábban COCOM tiltólistán szereplő számítógépekhez, hálózati eszközökhöz, hanem a hálózathoz magához is. Ne felejtsük el azonban, hogy már az 1980-as években ellátták az USA-ban az iskolákat számítógépekkel. Nekünk azonban az eszközök beszerzésén felül jelentős szemléletmódbeli hátrányt is le kellett ledolgoznunk. Azt mondanám, hogy technológiai szinten az anyagi lehetőségekhez mérten nagyrészt mi is felzárkóztunk. A trendekről szólva, tőlünk nyugatra és keletre az osztálytermek masszív digitalizációja zajlik. A dél-koreai HUFS egyetemen oktatva ezt például már a 2000-es évek közepén megtapasztaltam. Én viszont nem gondolom, hogy ez a követendő irány. Az elavulás miatt a folyamatos fejlesztéseket nem lehet tömegesen végrehajtani, már csak a magas költségek miatt sem. Néhány multimédia termet kell kialakítani az iskolákban, amelyek a szemléltetést, kísérletezést szolgálják. Sokkal inkább a saját eszköz használatának (BYOD) logikáját kell követni. Így a tanulók tudatosan és kontrolláltan használják az okoseszközeiket az órán és azon kívül. Ehhez konkrét módszertanokat kell fejleszteni, néhány jó gyakorlatról már be is számolhatunk. A feleltetést játékosított formában már meg lehet oldani, ezt szolgálja a Kahoot. De jó példa az is, hogy az okostelefonon a Google keresőjét használva az egyes állatokat „ki lehet vetíteni” és a képernyőn keresztül a valós térben lehet megfigyelni. A legfontosabb, hogy megfoganjon a tanulókban a felfedező kíváncsiság a technológia tanulást támogató használata iránt.

Érdemes szembeállítani a hagyományos és a digitális oktatási formákat?

A digitális pedagógiát nem egy új, független reform, radikális olvasatban iskola romboló irányzatként, hanem a hagyományos oktatás rendszerébe szervesen beépülő, a hagyományos oktatási módszerekkel egy rendszerben létezőként kell elképzelni. Nem szabad teljesen elvetni a frontális oktatást sem, hiszen az előadás, a magyarázat mint módszer több ezer éve a tanítás egyik alapvető, sikeres eleme. A technológia azonban jobbá tudja tenni például szemléltetést. A digitális technológiát nem kell mindenáron használni, hanem mindig a hatékonyság, az eredményesség, az oktatás legyen a fő szempont. Egy Ottlik Géza-regényt nyomtatott formában érdemes olvasni, hiszen az emberi elme működését is még a gutenbergi kognitív habitus jellemzi. Ez azt jelenti, hogy szemben a képernyőről való olvasással, a hagyományos olvasás mozzanatai, a lapozás, a szöveg statikus képe könnyebbé teszik az elmélyülést és később az emlékezést. Azonban, ha azt szeretném, hogy valaki beleélje magát a korabeli Budapest környezetébe, akkor már a Google utcakép rendszerét is érdemes használnom. Létezik például egy olyan alkalmazás, mely a Hajnali háztetők kisregény bedigitalizált történeti helyszíneit a GPS koordináták alapján egy pesti séta közben elénk tárja az okostelefonunkon. Ennek a használata szintlépést jelent például az irodalomoktatásban. Magas szintű élményszerűséget nyújt. És ez a kulcs. A jelenben a közösségi média (Facebook, Instagram) és a különböző videójátékok élményszerűsége magas. Az oktatásnak is fel kell zárkóznia ezen a téren, egyrészt, hogy hatékony, másrészt, hogy versenyképes maradjon a tanulók idejéért és figyelméért folytatott pusztító küzdelemben.

Lehetnek negatív hatásai a digitális pedagógiának?

A digitális technológia hatása diszruptív – kreatívan bomlasztó – jellegénél fogva erőteljesen pozitív vagy negatív lehet. Ha nem kellő didaktikai elvek alapján használjuk a technológiát az oktatásban, meggátolhatjuk az oktatási célok elérését. A negatív hatások közé sorolhatjuk a digitális demencia fellépését, amely az ismeretek elraktározásának hiányából fakad, és végül egyszerűen csak butábbak leszünk. A veszélyek közé tartozik a figyelemzavar is, hiszen a technológia használata erősen összefügg a több tevékenység párhuzamos végzését jelentő multitaskinggal, és a tanulók figyelme ebben a környezetben – ha nem köti le őket a feladat – könnyen elkalandozik. Kihívás az állandó jutalmazási kényszer is, amely a tanárokkal szemben teljesíthetetlen elvárássá fejlődhet, hiszen a Facebookon a lájkok azonnal jönnek, de a zárthelyi dolgozatokat csak napokkal később javítjuk ki, és mindenki munkájára sem lehet reflektálni az órán. Tudatosítani kell a tanulókban, hogy ez a tempó nem tartható. Nemcsak az oktatásban, de a valós életben sem. Ha nem érünk el változást ezen a téren, csupa figyelemzavaros ember vesz majd körül bennünket. Probléma a leegyszerűsítő gondolkodás is, a csupán a címszavakat kereső magatartás vagy a társas kapcsolatok leépülése.

A koronavírus-járvány idején az iskolabezárásokat követően felerősödött a távoktatás és az online kontextus jelentősége. Kikényszerítheti az új világjárvány a pedagógia reformját?

Fontos leszögezni, hogy amit most tapasztaltunk az oktatásban, az külső kényszer szülte szükségmegoldás volt. A cél az volt, hogy érvényes maradjon a tanulók féléve, és hogy az oktatás ne álljon le. Láthatóvá vált a digitális szakadék, mely a digitális kompetenciákkal és eszközökkel rendelkezők, valamint nem rendelkezők között húzódik. Nagyon gyorsan felszínre került a technológia árnyoldala is. Mondok egy példát. A Zoom, Google Meet videókonferencia segítségével az egyetemeken oktató kollégák például arra panaszkodnak, hogy a tanulók rutinszerűen kikapcsolják a webkamerájukat és a mikrofonjukat. Így az oktató szó szerint „a falnak beszél”, és visszajelzéseket is nehezen kap. A digitális pedagógia ennél sokkal több. Az online kommunikáció és média használatára épülő pedagógia támogatja a tanulók kreativitását; segíti őket szélesebb skálán és gyorsabban ismereteket szerezni; hatékonyabb együttműködést alakít ki horizontálisan, a társakkal, lehetővé teszi az egymástól való tanulást; biztatja őket, hogy kísérletezzenek és ne féljenek hibázni, ráadásul időt és energiát is képes megtakarítani, gondoljunk csak az online elérhető könyvtárakra, vagy a távoktatásra.

Mennyiben tekinthető A digitális pedagógia elmélete a korábbi könyvek (A világháló metaforái és az Online – Az internetes kommunikáció és média története, elmélete és jelenségei) folytatásának? Kinek szól elsősorban az új könyv?

A három könyv egységet alkot úgy is, hogy látszólag különböző témákkal foglalkozik. A vezérfonál azonban ugyanaz, az internet. A világháló metaforáit az online művészi kifejezésmód territóriuma iránti érdeklődés jellemezte. Az Online az internet evolúciójának folyamatára volt kíváncsi, miközben bemutatta, hogy a számítógépek, hálózatok és digitális tartalmak milyen változásokat hoztak a kultúrában és a társadalomban. Az Akadémiai Kiadónál most megjelent A digitális pedagógia elmélete az oktatásra fókuszál. A könyv alapvetően a pedagógusoknak és a tanárképzésben résztvevőknek szól, de bízom benne, hogy a téma iránt nem szakmabeli érdeklődők is haszonnal forgathatják. Falus Iván professzor például a hátsó borítón a következő szavakkal ajánlja a könyvet: „Szűts Zoltán átfogó elméleti keretbe helyezi a digitális pedagógia témakörét, s mindezt közérthetően, érdekes példákkal megvilágítva nyújtja az olvasónak.”