„Mindent recept szerint készítek”

A szólás eredetét nem boncolgattuk Komzsíkné Pásztor Dianával, a romák étkezési szokásairól azonban megtudtam egyet s mást. Diana jelenleg főállásban másfél éves kislányát neveli, Sára születése előtt három évig a Jekhetano drom – Közös út című roma magazint szerkesztette a Szlovák Rádió magyar adásában. Heti fél órában, péntekenként volt hallható a műsora, amelyben a szlovákiai cigányság sorsát, szokásait igyekezett bemutatni.

Ezekben a műsorokban szó esett a romák étkezési kultúrájáról is?

Köztudott, hogy a cigányok rendkívül hagyománytisztelő nép, mégis azt kell, hogy mondjam, hagyományozott étrendjük nincs. Tapasztalataim szerint általában azokat az ételeket főzik, mint a gádzsók (nem cigányok), azzal a különbséggel, hogy jóval többet esznek. Nagyobb ünnepeken legalább öt fogás kerül az asztalra. Szeretik a zsíros, paprikás, fűszeres ételeket, amelyek a modern konyha feltételeinek aligha felelnek meg. Ám ők úgy tartják, ez a mai túlzottan egészséges étkezés nem helyénvaló, mert elvész a gasztronómiai lényeg. Mi örökké fogyókúrázunk, ők ha elhíznak, azt mondják egymásnak: „jól nézel ki”. A műsorban az ételekről ritkán, inkább csak az ünnepi fogásokról beszélgettünk. Ők például a lakodalmakkor megpróbálnak erőn felül kitenni magukért. A keresztelőre szintén nagyszámú rokonság gyűlik össze. Az ilyen alkalmakkor aztán nagy az eszem-iszom.

Kóstoltál valamilyen tradicionális roma ételt?

Bevallom, nem. Mindig terveztem, hogy megnézem, hogyan sütik a loksát (néhol laskának, bodagnak, vakarcsnak is nevezik), ami jellegzetes és kedvenc ételük-kenyerük, de valahogyan eddig nem jött össze. Elméletben tudom, hogyan készül: a lisztet vízzel, sóval elkeverik, kéttenyérnyi nagyságú, centiméter vastagságú lepényeket formálnak. A tésztát mindkét oldalán megsütik, utána megszurkálják, hogy a gőz kijöjjön belőle. Kenyér helyett fogyasztják. Nálunk nem találkoztam vele, de olvastam, hogy sok helyen a mai napig esznek sünpecsenyét. A hasukon felhasított sündisznókat tisztítják és megmossák, aztán sózzák. Nyársra húzzák és parázs fölött pirosra sütik. Amikor a tüskék már leégnek, fokhagymával bedörzsölik. Igazi különlegesség lehet az ürgesült is, ami hasonlóan készül. Jó halászlét, bográcsgulyást pedig ma is kizárólag a férfiak tudnak csak főzni, mivel ők az ételt nem kavargatják, hanem forgatják a bográcsot.

Igaz, hogy a cigányok valamikor a lovakat nem csak a kocsi elé kötve, hanem a fazékban is szerették?

Lóhúsból szinte mindent készítettek, amit marhahúsból vagy sertéshúsból is lehet. A lóhúsleves ugyanúgy készült például, mint a marhahúsleves, csak jobban kellett fűszerezni hagymával. A lóvesepecsenyét pedig tejben kiáztatták és bepanírozták. Állítólag kitűnő vadas, töltött káposzta, pörkölt és fasírt is készíthető a lóhúsból.

Mivel szoktak kínálni, ha meglátogattad valamelyik roma családot?

Emlékezetes számomra az egyik kürti riportutam, ahol a híres Pepes cigánybanda prímásával beszélgettem, s ő addig nem volt hajlandó felelni egyetlen kérdésemre sem, amíg a kolléganőmmel együtt le nem hajtottunk két-két kupica pálinkát. Leginkább ez volt a jellemző, hogy tömény itallal és pogácsával kínáltak.

Hogyan étkeztél aktív rádiósként?

A reggelit akkor sem hagytam ki, joghurtot, müzlit szoktam enni. Ha riportra mentem, gyakran előfordult, hogy iskolai étkezdében, esetleg étteremben ettem, vagy szendvicset vittem magammal.

Mióta vagy saját konyhán?

Tizenkilenc évesen kerültem Pozbáról Pozsonyba, akkor még gépírónőnek a Rádióba. Eleinte albérletből albérletbe vándoroltam. Napközben a munkahelyemen ebédeltem, esténként gyorsételeket: spagettit, rakott krumplit főztem. Mivel korán elkerültem otthonról, nem az anyutól tanultam meg főzni, hanem magamtól próbálgattam az újabb és újabb ételeket elkészíteni. A legjobb receptjeim egyik rádiós kolléganőmtől, Molnár Judittól vannak. Én egyébként mindent recept szerint készítek. Sosem kóstolgatom az ételt főzés közben, pontosan annyi kiskanál fűszert használok, amennyit ír a könyv. Sokszor, bizony, sótlan is az étel. Juditot csodálom, hogy belenyúl a zacskóba, és az ujjai közt csak úgy szemre szórja a fűszert. Rendszeresen öt éve főzök, ahogy férjemmel összeköltöztünk. Mióta elkezdték a televízióban sugározni Stahl Judit főzőműsorait, nagyon sok receptjét kipróbáltam. Megvettem mindkét szakácskönyvét is, tavaly az Enni jó!-t, idén meg a Gyorsan valami finomat! címűt. Ez utóbbi épp kismamáknak való, akiknek semmire nincs idejük, hiszen elsősorban a gyerekkel kell törődniük, s a könyv mindössze 35 perces ételeket tartalmaz. Kedvenc receptem, a rakott spenót is ebből a szakácskönyvből való.

Másképpen főzöl, mióta bővült a család Sárával?

Már várandós kismamaként is ügyeltem arra, hogy egészségesen táplálkozzam. Nem kínoztak az első időszakban sem hányingerek, tudtam enni, ugyanakkor nem ettem két ember helyett. Az első hét hónap folyamán csak hét kilót híztam, aztán toxémiát kaptam, s a nyolcadik hónapban felszedtem egyszerre tíz kilót. Ez a betegség ugyanis gyors súlygyarapodással és magas vérnyomással jár. Emiatt kellett gyorsan császármetszést végezni, így Sára egy hónappal korábban is érkezett. Amióta világra jött, kevésbé sózok, ízesítek, fűszerezek. Használom a Csecsemők szakácskönyvét is, készítettem egy heti listát, hogy ne felejtsek el változatosan főzni. Legyen mondjuk spenót, csirke, tészta, naponta friss leves. Sára szerencsére nagyon jó evő, mindent megeszik válogatás nélkül. Nem tudok olyat főzni, ami ne ízlene neki. A legtöbb gyerekkel ellentétben nem rajong az édességekért, én meg boldog vagyok, hogy helyette inkább sok zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt. A sütőtök a kedvence.

Fogyókúrázol, hogy visszanyerd a régi alakodat?

Én nem tudnék ellenállni az ételnek, a finomságoknak, de különben is nagyon egészségtelennek tartom a drasztikus fogyókúrákat. Inkább rendszeresen kellene tornázni, de kinek van még erre is energiája egy eleven gyerek mellett? ĺgy aztán marad az a plusz pár kiló ...

Élvezed a konyhatündérkedést?

Nagyon. Szeretek háziasszonykodni. Csak épp időigényes a főzés. Akkor szeretem csinálni, ha a gyerek alszik, mert egyébként rögtön fogja a konyhaszéket, ledobja róla a párnát, odahozza a tűzhelyhez, fakanalat kér, mindent meg akar keverni. Félek, hogy megégeti magát, s ha vigyáznom kell rá is, még tovább tart a főzőcskézés. Férjem egyébként nem igényes, nem várná el még a meleg vacsorát sem, de a kicsi miatt úgyis naponta főzök, és mindig marad estére is az ebédből. Zsolt egyébként a pikáns ételeket kedveli, a chillis babot és a lazagnet szereti, de ezeket ő maga szívesen el is készíti. Havonta egyszer szokott főzni, de mindig nagyon finomat. Például a palacsintasütés is kizárólag az ő reszortja nálunk. Az ő családjukban minden férfi kézbe veszi a fakanalat, édesapja és öccse is. Zsolti brünni főiskolás évei alatt tanult meg főzni a kollégiumban. Ő egyébként sokat utazik, s esküszik a török konyhára, leginkább az olívaolajban sült zöldségeket és a kebabot szereti. Jártunk Krétán is, szerintem a görög ételek is nagyon finomak.

Lányod első születésnapjára sütöttél tortát?

Ami a sütést illeti, ahhoz kétbalkezes vagyok, úgyhogy az ünnepi tortát egyik barátnőmmel süttettem. A desszerttel nem szoktam kísérletezni. Nálunk az édesség rendszerint tiramisu, épp azért, mert azt nem kell sütni. A piskótát nem mártogatom kávéba meg rumba, csak csokiba, hogy a gyerek is ehesse.

Nagy családi ünnepeken hány emberre szoktál főzni?

Leggyakrabban mi utazunk Pozbára vagy Szőgyénbe a szülőkhöz, tavaly töltöttük a karácsonyt először hármasban a somorjai lakásunkban, azonban akkor is a férjem készítette el az ünnepi menüt. Természetesen, ha meglátogatnak, mi is vendégül látjuk a szülőket. Ők ugyan a hagyományos ételeket szeretik, nagyon idegenkednek az újdonságoktól, de azért szívesen kóstolgatják a főztöm. Én nagyon szeretek főzni, de tésztát gyúrni például egyáltalán nem tudok, azt mindig anyu szokta. A marha- és disznóhúst, a szalonnát, a kolbászt, a túrót, a tojást mindig tőlük hozzuk faluról, egyrészt azért, mert szeretjük a házias ételeket, másrészt pedig tudom, hogy ezekben nincs tartósítószer. Odafigyelek arra, hogy egészségesen étkezzünk.

Azért csak nem hagyott nyugodni a dolog, ha már így elmerültünk a romák étkezési kultúrájának témájában is, fogtam magam és odahaza gyorsan utánanéztem, honnan is ered a „cigányútra szalad” szólásunk. Természetesen az égvilágon semmi köze nincs a loksához, a sünpecsenyéhez vagy a lópörkölthöz. Itt a cigány szó kikövetkeztethető jelentése ma már csak az, hogy „nem kívánatos, rossz, helytelen”. Nehogy félrenyelnek és cigányútra szalad a falat, amikor megkóstolják a Komzsík család kedvencét!