Mindenkinek a maga családja

Nagy volt a viszontlátás öröme, hiszen a kamerák előtti élet nagy erőpróbát jelentett, és igazolta, mindenkinek a maga társa a legjobb– Ha velem lehettek volna a gyerekeim, nem két hetet, akár egy évet is kibírtam volna Takácséknál – mondta a „cserefeleség”.

– A műsorba jelentkezőket igyekszünk az „ellentétek vonzzák egymást” elve alapján összepárosítani. A mostani csütörtöki műsorban szerepelt két család, az egyikben mindig a férj akarata érvényesült, a másikban viszont a feleség volt a hangadó. A feleségcsere eredménye az lett, hogy mindketten rádöbbentek, ha engednek a negyvennyolcból, kellemesebb lehet az együttélés. A visszajelzések pozitívak, akár házasságterápiának is vehető a kéthetes forgatás – magyarázza a műsorkészítés lényegét Ľudmila Raceková, a tévé munkatársa.

Nem tudta, hová viszik cserefeleségnek

A gyesen lévő Michaela aszszonyt bántotta, hogy férje soha nincs odahaza, nem értékeli eléggé mindazt, amit ő tesz a család zavartalan működéséért. – Annak ellenére, hogy a párom a kenyérkereső, szükségünk van rá, arra, hogy több időt töltsön velem és a gyerekekkel, a 4,5 éves fiunkkal s a másfél éves kislánnyal. Mi egy Selmecbányához közeli tanyán élünk, a legközelebbi élelmiszerbolt másfél kilométerre van. Ha esik az eső, ha tűz a nap, meg kell tennem a távot. A megpakolt táskákkal, persze, tolom a gyerekkocsit is. A férjem nem tudatosította, hogy ez fárasztó is lehet, az sem jutott az eszébe, menynyire magányosnak érzem magam. A műsorba azért jelentkeztem, hogy rádöbbentsem: szükségünk van a jelenlétére, és én igenis igénylem az elismerését – jelezte indítékait, hiszen sokakban felmerülhet a kérdés, egy 24 éves fiatalasszonyt mi késztet arra, hogy két hétre családot cseréljen.

Michaela csereférjéhez tartva az autóban döbbent rá – a magyarul feltüntetett községnevek láttán –, hogy magyarlakta vidéken, magyar családban látja majd el a háziasszonyi teendőket. Meg is ijedt kissé, tartott a fogadtatástól, bár megjegyezte, soha nem volt, nincs benne ellenszenv a más nemzetiséghez tartozók iránt. Az is tény, hogy eddig „élőben” magyarral nem találkozott, nem is beszélt. – Mindig sejtettem, de most teljes bizonyosságot szereztem arról, nem az a fontos, ki milyen nyelven beszél, hanem hogy milyen ember. Családomban soha nem került terítékre, megvitatásra a nemzetiségi kérdés, bárhogy alakult is a politikai hangulat – közölte meggyőződéssel.

A pihenés fárasztotta

Alsószeliben kiválóan érezte magát, de nem azért, mert átmeneti családja jóval jobb módban él, mint sajátja. A játékszabályok szerint csak a nappalokat töltötte a családtagokkal, éjszakára saját szobájába vonult vissza. Az első héten az eredeti feleség utasításai alapján volt köteles ellátni a háztartást, a második héten saját belátása, szokásai szerint. – Egy hétre 5000 korona kosztpénzt kaptam, odahaza enynyiből majd egy hónapig élünk.

Lehet, hogy István, valamint a gyerekek, a 22 éves Tünde és a 18 éves Bálint máshoz voltak szokva, de én bizony nagyon odafigyeltem a kiadásokra, pazarlásról szó sem lehetett. Csupán 1900 koronát költöttem. Holott ünnepi menü került az asztalra, elvégre szilveszterkor is ott tartózkodtam. Élvezettel emlékezett arra, hogy Takács István, akit inkább apjának, mint férjének tekintett, elképzelhetetlenül kényeztette, odafigyelt arra, hogy napjai kellemesen teljenek. Mivel az esti beszélgetések során őszintén feltárta gondjait, utalt magányosságára is, István változatos programokat szervezett, sőt elvitte barátaihoz is. – Otthon másképp búcsúztatjuk az óévet, nem hallgatjuk a himnuszt. Számomra érdekes volt a többiekkel együtt éjfélkor állva hallgatni a magyar himnuszt. Nem jelentett gondot, ha a társaság néha ösztönösen magyar nyelvre váltott, elvégre számukra ez a természetes. Amikor észrevették, elnézést kértek, és nyomban szlovák nyelven folyt a társalgás. Holott engem igazán nem zavart, ha például a gyerekek magyarul szóltak egymáshoz, édesapjukhoz. Cserefeleségként döbbenten tapasztaltam, míg odahaza a temérdek sok tennivalótól, Alsószeliben a szórakozástól voltam fáradt. Nagy különbség, igaz?

Izabella többet dolgozott

És ügyesen gazdálkodott. A csereházaspárok eredeti családjukkal telefonkapcsolatban lehettek, Michaelának tudnia kellett, Takács Izabella hogyan boldogul két kicsi gyermekével, a férjével. – Neki a biztonság kedvéért az édesanyám asszisztált, de mert Izabella óvónő, gond nélkül vezette a háztartást, foglalkozott Brankóval és Kristínával. Neki heti 2000 koronából kellett gazdálkodnia, hiszen a mi havi bevételünk kb. 15 ezer korona. Ügyes volt, a megszabottnál ő is néhány koronával kevesebbet költött. És mert kénytelen volt kipróbálni a bevásárlással járó gyaloglást, megtappasztalta és elismerte, hogy a helyzetem valóban nem irigylésre méltó. Annak ellenére, hogy jóval több munkája volt, mint nekem, jól érezte magát nálunk, élvezte a cserét, a másságot.

Branislav szintén elégedett volt, és mert Izabella korban akár az édesanyja lehetne, az az érzésem, a beszélgetések során elhangzott tanácsait, intelmeit komolyan vette, megfogadta. Azóta ugyanis több időt tölt velünk, elmélyült a kapcsolata a kicsikkel, és ami jelentős változás: kiveszi részét a házimunkából. Másképp viszonyul hozzám, jobban megbecsül. Annak ellenére, hogy a változatosság valóban gyönyörködtet, a kamerák előtti élet nagy erőpróba volt, Takácsék és mi is tudatosítottuk: az eredeti partner, az eredeti család az igazi.

Magától értetődő, hogy Takács István és felesége, Izabella asszony élménybeszámolójára, tapasztalataira is kíváncsiak voltunk, de a családfő rövidre fogta a telefonbeszélgetést. – Nem kívánunk tovább szerepelni a nyilvánosság előtt. A műsort levetítették, akit érdekelt, láthatta, hogyan, miként zajlott a házastárscsere. Nincs több mondanivalóm.

És valóban, azoknak, akik nem látták, elmondhatjuk, két rendkívül rokonszenves párt ismerhettünk meg.