Minden másképp volt

Lényegében ez derül ki A forradalom mítoszai című kiállításból, amely a közelmúltban nyílt meg az Orosz Szövetségi Levéltárak moszkvai kiállítótermében. Az egykor Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett eseményről Szergej Mironyenko, az állami levéltár igazgatója, a történelemtudományok doktora elmondta: sajnos sem az 1917 februári, sem az októberi forradalom történetét nem írták még meg.

A szovjet történelem azt tanította, hogy a békés munkások és katonák kivonultak Petrográd utcáira a bolsevikok vezetésével tüntetve az ideiglenes kormány ellen, amely vérbe fojtotta e békés tiltakozást. „Szép kis békés tüntetés” – mondta Mironyenko. Valójában a frontról szökött és a bolsevikok által felfegyverzett katonák konflisokra szerelt golyószórókkal járták a várost, és számtalan civilt sebesítettek meg. Ami pedig a tényleges katonaságot illeti, a kiállítás egyetlen ezred névsorát mutatja be, amelyből az első száz katona közül 47 ember vesztette életét, sebesült meg, vagy kapott légnyomást.

Lenin október végéig a Finn-öböl partján lévő Razlivban bujkált. Vagyis az októberi fordulat vezéralakja Lenin mellett Lev Trockij volt. Utóbbi szeptemberben a petrográdi munkás-paraszt tanács elnöke lett, s a tanáccsal ő hívta életre a Katonai Forradalmi Bizottságot (VRK), amelynek a fegyveres felkelés előkészítése volt a feladata. A tanácsnak a Szmolnijban október 25-én tartott ülésén Trockij elnökölt, és lángoló beszédben jelentette be, hogy az ideiglenes kormányt megdöntötték, a hatalom a tanács kezébe kerül. Csak ekkor lépett a terembe Lenin, és ekkor adta át neki a szót Trockij. De azért nem szabad lekicsinyelni Lenin szerepét: ő volt a fegyveres hatalomátvétel legeltökéltebb, legtürelmetlenebb híve – fejtette ki a történész. Hozzátette: a Téli Palota ostroma ugyanúgy nem történt meg, ahogyan az Auróra ágyúi sem adtak le sorozatot. A katonák oldalkapukon behatoltak a palotába, és letartóztatták az ideiglenes kormány azon tagjait, akik még ott tartózkodtak.

A kiállításon számos rajz is látható, első ízben szerepelnek a nyilvánosság előtt L. Arcibusevnek az 1917-es gyűléseken készült rajzai. Érdekes módon a bolsevikok vezetői közül Sztálin egyiken sem szerepel, noha évtizedeken át azt verték az emberek fejébe, hogy a forradalom két vezére Lenin és Sztálin volt. Márpedig ha Sztálin nem szerepel Arcibusev rajzain, az csak azt jelentheti, hogy nem volt ott az üléseken, és nem volt a forradalom vezéralakjai között – magyarázta a történész. De ezt támasztják alá K. Juon festményei is: a két, egymás mellett bemutatott kép címe egyaránt „Lenin felszólalása a Petroszovjet 1917. október 25-i ülésén”. Az egyik 1927-ben, a másik 9 évvel később keletkezett. Az elsőn az elnökségben Lenin mellett Trockij, Lev Kamenyev és Alekszej Rikov látható, a második, 1936- ban festett, „helyesbített” változaton viszont az elnökségben Lenin mellett Sztálin és két legközelebbi harcostársa, Vjacseszlav Molotov és Mojszej Urickij áll legelöl.

Még 20 évvel ezelőtt is börtönbe lehetett volna kerülni szovjetellenes cselekmények miatt, például néhány olyan választási plakátért, amelyre a jelöltek neve mellé a választók ilyeneket írtak: „Árulókra nem szavazok!”, vagy „Lenin, Trockij és a kompániájuk annyi szerencsétlenséget hozott Oroszországra, hogy fel kellene őket akasztani!” – mondta a történész.

A mítoszokat azonban nem csupán az 1917-ben hatalomra jutottak teremtették: az emigrált monarchisták a vereségre magyarázatot keresve azt terjesztették, hogy a tábornokok elárulták az uralkodót. A cári család tagjainak a kiállításon bemutatott – részben mostanában fellelt – leveleiből azonban egyértelműen kiderül, hogy közülük azon kevesek, akik megértették a helyzetet, szintén úgy látták, hogy II. Miklós nem képes irányítani az országot – mondta Mironyenko.