Milyen tömést válasszunk?

Amalgámtömések

Ezüst, vas és higany tartalmú, nagy szilárdságú, így igen tartós tömések. Igazi hátrányuk a nem megfelelő esztétikai hatás sötét színük miatt. Ha a fogorvos nem ügyel a tömőanyag keverésénél annak ideális arányaira, úgy az idő előtt zsugorodik, s így a tömés mellett másodlagosan újra kialakul a fogszuvasodás.

Egyre több szó esik az amalgámtömésben lévő higany káros mérgező hatásáról, amelyet speciális műszerekkel mutatnak ki. Ezt a típusú tömést azonban még mindig gyakran alkalmazzák, a higany mennyisége ugyanis nagyon alacsony benne. Sok halfajta elfogyasztásakor lényegesen több higany jut szervezetünkbe, magyarázzák egyes fogorvosok.

UV-fényrekötő tömések

Az UV-tömés – fotokompozit – legnagyobb előnye a kitűnő esztétikai hatás, éppen ezért lehet jól alkalmazni a frontfogak restaurációjánál. Fontos, hogy a tömés és a fog közé szigetelő réteg – alaptömés – kerüljön, mert ennek elmulasztása esetén fogelhalás alakulhat ki. A szuvas részek eltávolítása után speciális savval megmaratják a fog töméssel találkozó felszínét.

Az így kialakult mikroszkopikusan egyenetlen felszínre ragasztó (bond) kerül. Ezt néhány másodpercig polimerizálják az UV-fénnyel, majd az üregbe kerülhet a tömőanyag is. Ha túl mélyre kell tömni, a biztonságosabb kötés miatt jobb, ha az orvos több rétegben viszi be az anyagot. A köznyelv gyakran porcelántömésnek nevezi – helytelenül, mert inkább műanyagtömésnek nevezhető.

Arany-inlay tömés

Az egyetlen olyan tömésféleség, amely az idő múlásával csak javul. Ennek egyszerű a magyarázata: a magas aranytartalmú tömés használatakor – azaz a rágáskor – egyre jobban hozzáütögetjük a tömésszélt a fogszélhez, így az ahhoz tökéletesen hozzásimulva megakadályozza a másodlagosan kialakuló fogszuvasodást.

Az egyetlen olyan tömés, amely teljességgel biokompatibilis, azaz anyagának semmilyen káros hatása nincs. Itt nem a szokásos módon készíti elő az üreget a fogorvos, mert a laborban elkészült tömésnek később kell a helyére csusszanni, így ügyelni kell, hogy az üreg falai néhány foknyira tartsanak össze az üregben befelé haladva.

Arany-inlay az örlőfogakban

A tömést a fogtechnikus készíti el, a fogorvos által vett lenyomat szerint. Miután nem kell attól tartani, hogy az anyag idő előtt megköt, korlátlan idő áll rendelkezésre, hogy a legszebb és legideálisabb formákat mintázza meg.

A tömés beragasztása után a fogorvosnak gondosan hozzá kell políroznia az arany szélét a foghoz. Ha a pácienst zavarja esztétikailag az arany színe (bár az elfeketedett amalgámnál biztosan szebb) – szóba jöhet, hogy az arany tetejére kerámia leplezést tegyenek, megfelelő fogszín választás után. Ilyenkor mindig marad a fog és a porcelán tömés határán egy kb. 1mm széles arany szegély.

Hátsó fogakról lévén szó, ez elenyésző esztétikai hiányosság.

Kerámia inlay

Az arany elhagyása is lehetséges, ez a kerámia-inlay. Előnye a tökéletes esztétikai hatás, hátránya az arany tartalmú tömésekkel szemben, épp az arany hiánya miatt, a hosszú távon is kifogástalanul működő széli záródás nem garantálható egyértelműen, s az esetlegesen helytelenül kialakított konstrukcióknál az elvékonyított kerámiaszél letöredezhet.

Ahol a tömés nincs kitéve nagy rágónyomásnak, ott lehetséges, hogy tisztán kerámiából készüljön, mert az elvékonyított tömésszél nem tud letörni. Ilyen területek elsősorban a fognyakon fordulnak elő. (poc)