Milyen a jó apa?

Erről kevés szó esik. A „rosszról” annál több. Alig van ideje a gyerekre! Érzelmileg távolságtartó! Túl szigorú, túl passzív! – ez a leggyakoribb vád a mai apák ellen. A szemrehányást a feleség teszi – meg a gyerekek... Pedig van jó apa is, akit érdemes volna utánozni!

A kis hercegnő és a hős

A lány életében az apa az első lovag. A férfi kis hercegnőként kezeli a lányát. Rendszerint gyengédebben bánik vele, mint a fiával. A kislány lelki érzékenysége felébreszti a férfiban a védelmezés ősi ösztönét. Ha birkózik vele, mindig ügyel, nehogy túl durva legyen. Ezt a harmonikus viszonyt nem zavarja vetélkedés. Ellenkezőleg: a kislány természetes nőiességével képes megzabolázni az apját. Játékos flörtöléssel, merész kokettálással az ujja köré csavarja. És a férfi nem ellenkezik.

Az apa is különleges helyet foglal el a lánya világában. Ő az első férfi, akit a lány szeret. Tudatosan vagy ösztönösen, de a jövőben minden fiút hozzá mér majd. „Gyakran választ a lány olyan férjet, amilyen az apja volt” – bizonyítja a pszichológus.

A kamaszkor során lassan oldódik ez a szoros kapcsolat. A lány más férfi után érdeklődik, mind több fiú barátja lesz. Sok apa csak nehezen fogadja el az új helyzetet. Nehezen törődik bele, hogy már nem ő az egyetlen férfi a lánya életében. Annyi a vigasza, hogy megtarthatja különleges szerepét: Ő az örökös fővédelmező és főbizalmas.

Klassz haver – de vetélytárs is

Ki az, aki nem nyomott még el egy-egy mosolyt apa és fia vetélkedése láttán? Milyen örömmel és igyekezettel próbálja legyőzni egymást a kicsi meg a nagy a fociban, a versenyfutásban vagy szkanderben! Egészen különös férfikapcsolat az övék. Az apa saját maga részének fogja fel a csemetéjét. Magát azonosítja vele, mindazt meg akarja neki tanítani, ami a srácot férfivá teszi. Magához emeli az erősebbik nem világába. Eközben örömmel fedezi fel saját magában a gyereket. A fiú viszont példaképet lát az apjában, akivel feltétel nélkül azonosítja magát.

Legyen az toronyépítés fakockákból, birkózás az ágyban, aztán később sakkozás – a kapcsolatukat mindig meghatározza az aktív cselekvés, a játékos erőszak és versengés. Na igen, hiszen a két „férfi” nemcsak a legjobb barátja, hanem a legélesebb vetélytársa is egymásnak. A fiú ugyanis hamarosan egyenrangú társsá válik a férfiak birodalmában.

Az apa egyik legfontosabb feladata, hogy segítse a fiú önálló személyiséggé fejlődését. Segítse egészségesen átvészelni az anyjához fűződő természetes viszony felbomlását. A fiú az apjától tanulja meg a nők tiszteletét, rossz esetben megvetését. „Ha a férj gyakran durva a feleségével, a gyerek sem fog másként bánni a nőkkel – vetíti előre a pszichológus. – Először az anyjával, aztán a diáktársnőjével, majd a saját feleségével.”

A gyerek egészséges fejlődésében tehát rendkívül fontos szerepe van a pozitív, erős apaképnek. Ha nincs ilyen, példakép lehet a nagybácsi, a szomszéd, az anya barátja vagy a tanár is.

Ki a jó apa?

Nem kell tökéletesnek lennie, elegendő, ha érzékeny ember.

Kezdettől fogva megéli az apaságot. Gondoskodik már a terhes feleségéről is, és részt vesz az újszülött ápolásában.

Rendesen bánik az anyával, hogy méltó példakép lehessen, így mutatja, milyen értékesnek tartja az asszonyt.

A felesége iránti gyengéd gesztusokkal jelzi, hogy a szülőknek van szerelmi életük, tehát igényt tartanak a bizalmas együttlétre.

Időt szakít a családjára, külön programot szervez a gyerekkel, s ilyenkor csak rá figyel.

Elbeszélget a gyerekével. Észreveszi, hol szorít a cipő. Megtudakolja, mi a baj. Állást foglal, segít.

Bepillantást enged a munkájába, őszintén beszél a sikertelenségről és a gondjáról is. ĺgy válik a házon kívüli élete is átláthatóvá.

Lehetővé teszi, hogy a felesége is szentelhessen kis időt saját kedvtelésének. Segít a házimunkában, hadd lássa a gyerek, milyen rejtett tartaléka van.

Erőt sugároz és védelmet nyújt. Bátorítja a gyerekét, hogy maga oldja meg a kisebb problémáját. Ugyanakkor szolidárisnak mutatkozik – néha akár az idegen tanár ellenében is.

Nem szégyelli az érzelmeit, bánatát, örömét, csalódottságát. A férfi is sírhat.

Nem veszi a szívére a súrlódásokat, tudja, hogy a kamaszkor élesíti a gyerek kritikai érzékét, ilyenkor kezdi kívülről szemlélni a szüleit.

Egyenrangú szülő. Igyekszik tompítani az összetűzéseket, egyensúlyt teremteni a felek között. (gy)