Mikor főz egy férfi?

…amikor megnősül – írta Vico Torriani, a híres svájci énekes az Ich koche mit Liebe und Musik című szakácskönyvében. Mert ő is követte a világ divatját: politikusok, színésznők, festők nyomdokán haladva szakácskönyvet írt. Könyvében ügyesen váltakoznak a Torriani-anekdoták a kitűnő receptekkel. Érdekes, miként barátkozott meg a St. Moritz közelében levő kis Engladin falu szülötte a konyhával. A férfiak sokat voltak távol, a kisfiú a nagyanyja köténye mellett nőtt fel, lovak, hegyek, asszonyok között. Korán otthonos lett a kacsákkal, libákkal, tyúkokkal népes udvarban, a konyhában, ahol mindig segíteni kellett. Ott tanulta meg, mitől válik ropogóssá a pecsenye, hogyan töltik almával, gesztenyével a libát, hogyan jó szalonnával tűzdelni a fiatal galambot, hogy nagyapja szája íze szerint legyen. Első önálló szakácssikerét már férjként aratta. Felesége nem tudott főzni, maga látott hozzá a göngyölt marhahús elkészítéséhez: egymás mellé fektetett két szép hátszínszeletet, bedörzsölte füstölt szalonnával, megkente szardellából, hagymából, sajtból, tejbe áztatott zsemléből készült töltelékkel, ecetes uborkával, petrezselyemzölddel fűszerezte, összegöngyölte, szalonnába csomagolta, és fogpiszkálóval megtűzte. Vajon párolt hagymán, sárgarépa társaságában, egy kevés húslevesben puhára párolta.

Kitűnően sikerült a pecsenye. Egy apró hiba csúszott csak bele: a fogpiszkálókat elfelejtette kivenni tálalás előtt, nemcsak a villába, a fogukba is beleakadt. Másnap felesége – felbátorodva – maga akarta újra elkészíteni a göngyölt marhahúst. És nehogy a fogpiszkáló galibát okozzon, gombostűvel tűzte meg a húst. Amit szintén elfelejtett kivenni tálalás előtt… Ekkor döntött úgy Torriani, hogy ezentúl inkább maga főz.

„Úgy főzök, ahogy énekelek – mondta az énekes –, az embereknek örömet szerezve“ – írta könyvében. Elmarasztalja a háziasszonyokat, hogy csupán sóval, borssal és ecettel ízesítenek, holott többféle hagyma, bors, mustár, ezenkívül citrom, gyömbér is nélkülözhetetlen a jó aromához, no meg legalább harmincféle külön ízesítő és a zöldfűszerek. Könyvében főként a Svájcban népszerű ételek sorakoznak (ottani konyhafőnökök adták örömmel az akkor már híres énekesnek receptjeiket), de szívesen tanult főzni utazásai során is. ĺgy aztán alig lehet ráismerni a szegedi meg az Esterházy-gulyásra – ez a két étel képviseli a könyvében a magyar konyhát.