Mikor a mese valósággá válik...

Iskolánkban, Csatán már-már hagyományossá vált nagyanyáink elfelejtett munkáinak felfedezése. Nem is gondoltuk, milyen örömet tudunk szerezni gyermekeinknek azzal, ami nekünk valaha talán oly természetes volt. A faluban működő hagyományőrző Rozmaring éneklőcsoport minden évben más-más témát dolgoz fel. Az idén a szövés és fonás került sorra. Ennek történetét, művészetét szerettük volna mi is megmutatni gyermekeinknek.

Mivel alsó tagozatosokról van szó, mesével próbáltuk számukra közelebb hozni e régi szép mesterséget. A Kis vakond című kedves történettel szemléltettük a tanulóknak, hogy néha a mese is valósággá válhat. Hogy történt ez?

Természetesen irányított beszélgetéssel vezettük rá a gyerekeket a múltbeli szokásokra. Úgy gondoltuk, hogy ami a kis vakonddal történt, az velünk is megtörténhet.

A községünkben nemcsak kedvességéről, hanem ügyességéről is jól ismert Zuba Rózsika néni felajánlotta, hogy bevezet bennünket a szövés és fonás rejtelmeibe. Rögtön az elején óriási csodálkozást váltott ki a szövőszék. Hihetetlen volt a gyerekeknek, hogy e fából készült egyszerű szerkezet milyen csodákra képes. Rózsika néni megmutatta a munkafolyamat menetét, a vetéstől a kész munkáig. Az is elnyerte a tanulók tetszését, hogy az otthon gyűjtött, feleslegessé vált anyagok miként olvadnak bele a szövött szőnyeg mintázatába. A legnagyobb élményt mégis az jelentette, amikor a kicsik is a mese szereplőivé válhattak, hiszen ők maguk is kipróbálhatták azt, hogyan készítette a vakondocska a nadrágját. Igaz, ők szőnyeget szőttek.

A szövőszék

A kereten és a szádfán meghatározott hosszúságú szőttest, illetve szalagot készíthetünk. A szövőszék szerkezete lehetővé teszi tetszőleges hosszúságú láncfonalak felvetését, és ennek megfelelően hosszú szőttesek előállítását is.

Fontos szerszám a szövőszéknél a (repülő) vetélő, melybe a vetülékszállal felcsévézett hüvelyt helyezzük.

A lánchengerre tetszőleges hosszúságú (100-150 m) láncfonalat csévélnek (a takács mesterek). A láncfonalakat a nyüstszemekbe fűzik, majd a borda résein keresztül a készáru hengerre rögzítik.

A kézi szövőszék használata

Vászonszövésnél a lábítóval emeljük az egyik nyüstöt, ekkor a láncfonalak két sora elválik egymástól. A vetélőt ezen a nyíláson átrepítjük az egyik szélső helyzetből a másikba. A bordával tömörítjük a vetülékszálat a már megszőtt anyaghoz. Most a másik nyüstöt emeljük a lábítóval, a vetélőt az ellenkező oldalra lökjük, bordával tömörítünk. A szövőszék fogaskerékkel továbbítja az anyagot a készáru hengerre, azt időnként csak ellenőriznünk kell.

Bonyolultabb, esetleg lyukkártya-vezérlésű szövőszékeken több nyüstbe fűzhetjük a szálakat, így vászonszövésen kívül sávoly- és atlaszszövést is alkalmazhatunk.