Mi volt előbb: a nyúl vagy a tojás?

Később persze megtudtam, hogy a tojás termékenységi szimbólum, s valószínűleg ezért hozták összefüggésbe a tavasz vallási ünnepkörével, a húsvéttal. Bár a nyúl kilétét még némi homály fedte, de így már jóval érthetőbb lett a húsvéti tojáskultusz, amelyet a szó szoros értelmében is megszínesítettek a népszokások. Először pirosra festették a tojásokat, majd pedig később egyre színesebbre, sőt még különféle mintákat is pingáltak aztán rájuk. E téren talán Németország járt igazán az élen, tőlük származik az az ötlet is – amelyet már részben a mi népművészeink is átvettek –, hogy pici lyukakat fúrnak a tojásba és azon keresztül eltávolítják a belsejét, s így a könnyű, díszes, kipingált remekmű már felaggatható fákra, bokrokra vagy a vázákba állított barkára is.

Tojásgurítás

Amikor a középkor után enyhültek a szigorú egyházi dogmák, a vallási rituálékat átszőtték a pogány életörömtől duzzadó népszokások, amelyekben fő szerep jutott a tojásnak. Az egyik legrégibb húsvéti játék a tojásgurítás: a fiatalok egymással versengtek, ki tudja messzebbre gurítani anélkül, hogy eltörne. Ugyancsak népszerű volt a tojáskeresés: a szülők gondosan elrejtették a színes tojásokat, a gyerekek pedig nagy-nagy izgalommal felkutatták és kosárkákba gyűjtötték. Ebből a szokásból alakult ki a mára divatos ajándékkosár.

A húsvéti Mikulás

A múlt század eleji képeslapokon pedig már felbukkant a nyuszi. Puttonyban hozta a tojásokat, némi csavarral még azt is mondhatnánk a gyerekeknek, hogy ő lett a húsvéti Mikulás. Honnét is került a képbe őméltósága? A nyulat már a kereszténység előtti időkben is úgy tartották számon – talán a szaporasága miatt –, mint az új élet, a tavasz szimbólumát. A húsvéti ünnepkörrel ismét csak Németországban került szoros kapcsolatba, erről tanúskodnak az 1500-as évekből fennmaradt feljegyzések. Innen vándorolt aztán tovább Európa más országaiba, sőt még a tengerentúlra is, ahová 1700 körül vitték be német telepesek. A gyerekek nagyon hamar megszerették, mert elhitték a mesét: ha jók lesznek, akkor majd a nyuszi tojik nekik tojásokat. Fészkeket is készítettek aztán a nyuszinak: a kislányok fűvel bélelték ki a kosarat, a kisfiúk pedig a kalapjukat alakították át. Arról persze nincs feljegyzés, hogy mi is került először a kosarakba: a nyuszi vagy a tojás? Párosításuk mindenesetre kellően fellendítette az édesipart.

Csokinyuszi

Míg a szaloncukor vitathatatlanul magyar találmány, az ehető nyuszi édességgel a németek rukkoltak ki először, mintegy az 1800-as évek tájékán. Eleinte csupán tésztából és cukorból készültek, majd megjelentek a polcokon a hatalmas csokoládényulak, amelyek mi mást tojhatnának húsvétra, mint csokitojásokat. Sokat és sokfélét.

Az új élet hírnöke

Bár a gyerekek nagyon szeretik, s a csokoládéipar ki is talál mindig valami újat, óriásit, semmilyen édesség nem pótolja számukra az igazi nyuszit. Mindegy az is, hogy a bundája szürke vagy fehér, csak játszani lehessen vele. Az már a szülők felelőssége, hogy meg ne feledkezzenek róla: a nyúl nem igazán játékszer, hanem gondozásra szoruló élőlény! Amúgy pedig az újjászületés szimbóluma, az új élet hírnöke. Legkevesebb ötszáz éve, de az is lehet, hogy még régebb óta, csak akkor még nem úgy ismerték, mint a tojásos húsvéti nyuszit. (méri)