Mi lett vele: Molnár Xénia

És mindezek után, gazdasági okokra hivatkozva, nem hosszabbították meg a szerződését a Komáromi Jókai Színházban. „Ez volt az utolsó csepp a pohárban – mondja Molnár Xénia –, de a korábbi csapásokhoz képest ez fájt a legkevésbé.”Száraz, tárgyilagos hangon közli velem a tényeket. Sem az arca, sem a gesztusai mögött nem érzek önsajnálatot. Lelke van, érzékeny lelke, de képes bekeményíteni, ha a helyzet úgy kívánja. Tartása is van. Emberi méltósága. Kíváncsian figyelem, meddig bírja könnyek nélkül. Bírja. Jól bírja. Hosszas beszélgetésünk során egyetlenegyszer törik csak meg a hangja. Amikor a szüleit hozza szóba. Ott hajszálon múlik, hogy nem sírja el magát.Elevenítsük fel azt a bizonyos napot…2013. május 24. Közölték velem a helyzetet, hogy a színészi állásom megszűnt, két szerepemet még tovább játszhatom, és két kisebb feladattal is számolhatok a következő évadban. De már nem főállású színésznőként. És felkínálták a súgói állást.Miért mondott azonnal igent a kapott ajánlatra? Mekkora szerepe volt fiának a döntésben? Hogy emlékszik vissza a történtekre? Milyen volt a színészi élet? Hogy élték meg szülei a változást? Milyenek ma a napjai? Miért nem keres másik társulatot? Minderre és még sok más kérdésre is választ kap, ha elolvassa Szabó G. László interjúját a Vasárnap aktuális számában.