Mennyi az annyi a futballpiacon? Figo ér többet vagy egy Picasso-kép?

Amikor 1902-ben Alf Commont, az angol Sheffield United csatárát 520 fontért leigazolta a Sunderland, az összeg világrekordot jelentett. Common, aki még abban az évben győztes gólt lőtt az FA-kupa döntőjében, két évvel később rekordot javított: 1000 fontot fizetett érte a Middlesbrough.

Ma ennyi pénzért még egy labdaszedő fiút sem lehetne szerződtetni Angliában, a világ legdrágább bajnokságában. Az egymillió fontos határt először Trevor Francis, a Birmingham egykori válogatott játékosa lépte át, akit a Nottingham Forest csábított el. Az utóbbi években a középhátvéd Rio Ferdinand volt az, aki egymás után döntötte meg az átigazolási rekordokat: 2000 novemberében 18 millió fontot (26 millió eurót) fizetett érte a Leeds a West Hamnek, két évvel később pedig, amikor a Manchester szerződtette, már 46 millió eurót taksált.

Abramovics berobban

Az igazi robbanás az angol játékospiacon Roman Abramovics érkeztével következett be: az orosz olajmágnás 2003 nyarán megvette a Chelsea FC-t, és kész volt csillagászati összegeket fizetni az új szerzeményekért: míg 2002-ben 0, azaz nulla eurót költött a londoni klub erősítésekre, Abramovics színre lépése óta a Chelsea 495 millió euróért igazolt játékosokat.

A legdrágább közülük az idén nyáron szerződtetett Andrij Sevcsenko volt: a kétszeres olasz gólkirályért és a 2004-es év Aranylabdásáért Abramovics 51 millió eurót fizetett az AC Milannak. Az angol bajnokságok klubjai is offenzívával reagáltak Abramovics piaci manővereire, így fordulhatott elő, hogy a 2003/2004-es szezonban a futballtörténet során először megdőlt az egymilliárd fontos határ: abban az évben a The Times adatai szerint Angliában az első négy osztály klubjai 1 milliárd 49 millió fontot fizettek ki a bérekre, ill. átigazolási díjakra: ez majdnem 58 milliárd koronát jelent. Hogy mennyi ez az 58 milliárd korona? A Times szerint ennyi pénzből Angliában három kórház épülhetne fel, vagy éppen 142 középiskola.

Amikor Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke Pozsonyban járt, az Új Szónak adott interjújában külön kitért a játékosvásárlásokra is. Szerinte nem baj az, ha a futball behódol a piacnak, s az sem, hogy a klubok hatalmas összegeket fizetnek egy-egy focistáért. „A portugál Luis Figo 60 millió euróért szerződött Barcelonából a Real Madridba. Ugyanabban az időben egy londoni árverésen 100 millió dollárért kelt el egy Picasso-kép. Visszakérdeznék tehát: vajon mi a jobb, az, hogy van egy olyan játékos, mint Figo, aki a televíziós közvetítések által akár több százmillió nézőnek szerez örömet a játékával, vagy egy szigorúan őrzött kép, amit jóval kevesebben látnak?”

Ballack: ingyen jött?

Világviszonylatban azonban nem Figo vezet, még csak nem is a már említett Sevcsenko. Zinedine Zidane-ért több mint 73 millió eurót fizetett a Real Madrid a Juventusnak. Különleges helyzetük van azoknak a futballistáknak, akiknek lejárt a szerződésük: ők ingyen igazolhatók, viszont jóval feljebb tudják srófolni az árakat, amikor a fizetésükről tárgyalnak. ĺgy a Bayern Münchentől távozó német Michael Ballack egyetlen fontjába sem került a Chelsea-nek, viszont heti fizetése 130 ezer font (kb. 7 millió korona) lesz.