Menekülés a veszedelemből

A krónikások annak idején megírták, hogy Batu kán tatárjai hogyan verték szét Mohi pusztánál IV. Béla seregét, és hogyan menekült meg a magyar király a nagy veszedelemből. Állítólag a menekülést maga Batu kán tette lehetővé azzal, hogy a Sajó menti ütközet hevében csapataival váratlanul utat nyitott egy Pest felé vezető országút irányában. Nem kegyelemből tette, hanem csapata védelmében, mert tudta, a több tízezer beszorított magyar harcos kétségbeesésében hatalmas pusztítást végezhet a seregében, a menekülő kis csoportokat pedig útközben a tatárok lekaszabolták. IV. Bélát hozzá hű emberei kimenekítették, de számolva az üldözőkkel, nem a legrövidebb úton kisérték Budára, letértek a pesti útról és észak felé vették az irányt.

A magyar fohász

Miközben a falvakat feldúló Batu kán harcosai elől a lakosság templomokba menekült és buzgón imádkozott, IV. Béla kis csapatával a Sajó és a Rima fölötti erdőségekben keresett menedéket. Az idősebb péterfaliak még ma is emlékeznek a romjaira annak az öreg templomnak, amelyben a szájhagyomány szerint rövid ideig elidőzött tatártól űzött királyunk is. A fáradt IV. Béla kis seregével alig hagyta el a domaházai hegyeket, amikor buzgó imára figyelt fel. A völgyben egy apró falucskát látott, annak a templomából hallatszott a magyar fohász. Csapatával leereszkedett a völgybe, leszállt a lováról és a leghűségesebb katonáival bement a templomba. Letérdelt az oltár előtt és percekig együtt imádkozott a helybeliekkel.

Rövid pihenő után a menekülő magyar király a Medves-hegységen át folytatta útját, és estefelé ért a Salgótarján közelében fekvő magas hegyre. Körbetekintett és könnye is kicsordult, amikor látta maga körül az égő országot. A riadtan hozzá menekülőknek pedig megígérte, hogy a tetőn várat fog építtetni, amely megvédi majd a környékbelieket az idegen csapatok támadásaitól.

Somoskő

S valóban, az 526 méter magas vulkáni kúpon a tatárjárás után a Kacsics nemzetség jóvoltából az erődítmény megépült, a ma romjaiban is impozáns vár neve Somoskő. Elnevezése somfával borított követ jelent, amelyből manapság már szűkölködik a vidék, más értelmezés szerint a hasadozni, vagyis somosodni elnevezésre vezethető vissza. A vár északi oldalán látható az a biológiai ritkaságnak számító bazaltzuhatag, amelyhez hasonló csak négy helyen van a világon.

Talán ide tartozik, talán nem, hogy a vár bár megépült, de a történelem viharaitól bizony nem tudta megvédeni az alatta élőket. Akármelyik oldalról nézzük is, ma az országhatár egyik oldalán van a falu, a másik oldalán pedig a vára, mert a trianoni békeszerződés a térséget Csehszlovákiának ítélte: 1924 februárjától Somoskő település visszakerült Magyarországhoz, a vára azonban Szlovákia területén maradt. Egy kormányközi megegyezés alapján 2001. augusztus 29-én Somoskőn turista határátkelő nyílt, szlovák és magyar állampolgárok személyazonossági igazolvány felmutatásával – már akkor – átkelhettek az országhatárnak ezen a szakaszán.