Megoldódik a rejtély?

J. F. K. egyik utolsó portréja 1963-bólA Kennedy-gyilkosságról a modern technikának köszönhetően két felvétel is készült: egy video- és egy audioszalag őrzi a tragikus eseménysorokat. A nem kevésbé hányatott sorsú videokazetta felújított változatát Olivier Stone filmje révén mára a világ szinte minden országában láthatták. Az egyetlen fennmaradt hangfelvételt azonban utoljára a nyolcvanas évek végén játszották le nagyközönség előtt. A hangszalag, melyet egy rendőrmotoros mikrofonja rögzített a helyszínen, 1990-ben került a Nemzeti Archívumba, ahol azóta is féltve őrzik. Miután a mechanikai úton történő lejátszását szigorúan megtiltották, 14 évig hevert érintetlenül az Archívum mélyén. A Berkeley laboratórium két fizikusa most kidolgozott egy olyan digitális optikai eljárást, amellyel az értékes hanglemezek, hangszalagok anyaga nem sérül, sőt, tartalmuk digitális formában leolvasható. Négy évvel ezelőtt Carl Haber és Vitalij Fadegyev fizikusok egy rádióműsorból értesültek arról, hogy a Nemzeti Archívumban a 2,5 millió felvétel közül legalább 1,5 millió igen sérülékeny. A mechanikus úton rögzített anyagok ráadásul minden egyes visszahallgatással károsodnak, ami további veszélyt jelent.

A két kutató az állagmegőrzés és a visszajátszhatóság dilemmáját egyszerű módon próbálta kezelni: egy digitális kamera révén lefotózzák a hangszalagon lévő barázdákat, majd egy számítógép segítségével digitalizálják azt. Ily módon válik nemsokára hallhatóvá Viktória királynő hangja, Edison felvételeinek egyik legkorábbi darabja, de a Nemzeti Archívum mostani felkérése alapján a Kennedy-szalag is.

„Hallottam a Kennedy-anyagot, de nagyon nehéz bármit is kivenni belőle” – nyilatkozta Carl Haber a The Seattle Times-nak. „Ha a lövéseket az eredeti háttérzajok, és nem a szalagot ért későbbi sérülések miatt nem lehet elég tisztán hallani, akkor nagyon nehéz dolgunk lesz. Ha viszont csak a károsodott részeket kell kiszűrni majd a digitálissá alakított felvételről, akkor az eljárás segítségével minden valószínűség szerint megállapítható lesz, hogy hány lövés és honnan is dördült el.”

Ez utóbbi kérdés pedig igencsak lényeges lehet abban a négy évtizede zajló vitában, mely a gyilkosság után robbant ki. A rendőrség ugyan már pár órával a merénylet után őrizetbe vette Lee Harvey Oswaldot, mint a bűncselekmény legfőbb gyanúsítottját, sokan azonban már akkor is kétségbe vonták, hogy Kennedy egy magányos gyilkos áldozata lett volna. Négy nappal a merénylet után Lyndon B. Johnson létrehozott egy bizottságot, melynek feladata az volt, hogy kiderítse, ki is ölte meg valójában az elnököt. A Warren-bizottság hosszas vizsgálódás után, 1964-ben arra a következtetésre jutott, hogy Oswald magányos tettes volt. 1967-ben New Orleans legfőbb ügyésze, Jim Garrison egy újabb vizsgálat során már hivatalosan is kétségbe vonta a magányos elkövető teóriáját, mivel a patológiai vizsgálatok alapján a golyók addig feltételezett behatolási iránya nem egyezett meg a valódi bahatolással. 1979-ben a Képviselőház különbizottsága szintén felülvizsgálta a Warren-jelentést, és arra a következtetésre jutott, hogy a CIA és az FBI félrevezette a Warren-bizottság tagjait, sőt azt állította, hogy Oswald egy összeesküvés résztvevője volt. (ngo)