Megfigyelt britek

„Alvajáróként sétálunk bele az ellenőrzött társadalomba, tíz éven belül oda juthatunk, hogy a vásárlókat belépéskor átvilágítják az áruházak, a szülők az iskolás gyerekek büfékártyáin ellenőrzik, hogy mit ettek csemetéik aznap, s az egészségügyi kockázatnak kitett embereket nem alkalmazzák a munkáltatók” – mondta Richard Thomas információs biztos. A Privacy International nemzetközi emberjogi szervezet harminchatos listáján a listavezető Malájföld és Kína társaságában „beteges megfigyelési mániája” miatt Nagy-Britannia is ott szerepel az öt „legrosszabb” ország között.

Néhány példa

arra, hogy hányféleképpen figyelhetnek meg valakit: 4,2 millió zártláncú tévékamera esetén egy ember naponta átlagosan 300 alkalommal kerül valamelyik kamera látóterébe, de kamerákkal figyelik az autók rendszámát, a boltokban rádiófrekvenciás azonosítós címkéket használnak (RFID), a mobiltelefonok helyét be lehet mérni, nyomon követhetők az áruházi hűségkártyák és a hitelkártyaügyletek, nyoma marad a londoni elektronikus közlekedési bérlet használatának, GPS-rendszerrel követik a vállalati járműflották kocsijait, az egészségbiztosító tud az orvosi kezelésekről, a munkahelyeken beléptető rendszereket működtetnek, és figyelik a dolgozók telefonhívásait és elektronikus postáját, az internetportálok cookie-t küldenek látogatóik gépére, s visszaolvashatják az ottani cookie-gyűjteményt, a számítógép-használatot billentyűleütést naplózó programokkal figyelhetik a munkáltatók vagy az adathalász kalózok, lehallgató készüléket lehet szerelni a telefonvezetékre, bárhol lehetnek elrejtve kamerák vagy lehallgató készülékek, és például privát videófelvétel készítéséhez újabban videókamera helyett mobiltelefon is elég.