Megelőzéssel kell védekezni

A növény megdől, hervad, nem ágazik el, kényszeréretté válik. A károsítók kifejlett egyedei a táblaszéli erdők, facsoportok avarában telelnek át, ahonnan már kora tavasszal, 8 °C felett megkezdik a betelepülést. Ez a folyamat jól jelezhető a sárgatálas módszerrel, de nyomon követhető az imágók és azok rágás-, szúrásnyomainak figyelésével. Négyzetméterenkénti 1–2 ormányos már gazdasági kárt okoz.

Hangsúlyozzuk kell, hogy védekezni a tojásrakás megelőzése érdekében a táblára betelepülő populáció ellen kell. A lerakott tojások, vagy a kikelt lárvák elleni védekezés már nem hatékony. Az első megelőző védekezést akkor kell elvégezni, amikor a levegő hőmérséklete meghaladja a

8 °C-ot. Ez a hőmérséklet januárban és februárban is előfordulhat, ezért sok helyen ilyen szokatlan időben is védekezni kell. Ha a betelepedés elhúzódik, a védekezést ismételjük meg. A permetezéshez lehetőség szerint tartam-, és gázhatással rendelkező, valamint hidegben is ható készítményt válasszunk. A Nurelle-D például e kritériumoknak megfelel, azonban az egyes agrár-környezetgazdálkodási célprogramokban a tavaszi alkalmazása nem engedélyezett. Alkalmazható viszont a Calypso 480 SC, valamint a Sumithion 50 EC, valamint a virágzáshoz közeledve előtérbe kerülhetnek a piretroid hatóanyag-csoportú készítmények (pl. Rapid CS, Fury 10 EC).

A növényállomány második jelentős kártevője a repce-fénybogár fő kártételi ideje a virágzást megelőző bimbós állapot. Tápláléka a virágpor, amelyért össze-vissza rágja a bimbókat, megsértve a bibéket. Virágzás idején kártétele nem számottevő, mivel szabadon juthat virágporhoz. Vontatottan fejlődő állományban már 1 db/növény sűrűség is kimutatható kárt okoz. A védekezés időpontja átlagos évjáratban egybeeshet az ormányosbogarak elleni optimális védekezési idővel.

A repce becőkárosítói közül a repcebecő-ormányost kell kiemelni. Közvetlen kártételként megszúrja a becőt, megrágja a magkezdeményeket, közvetve utat nyit a repcebecő-gubacsszúnyog számára, amely a sérült becőbe rakja tojásait. A becőormányos ellen eredményesen védekezhetünk a virágzás előtt hosszabb hatástartamú rovarirtó szerekkel, majd virágzásban valamely felszívódó készítménnyel.

A repceszár-ormányos elleni védekezésben alkalmazott szerek e kártevő ellen is védelmet nyújtanak, a virágzást követően pedig piretroid készítményeket használhatunk a frissen kötött becők védelmére.

Az azol típusú gombaölő szerek tavasszal alkalmazva hatékonyan védik a szárat, a leveleket, becőket a különféle kórokozókkal (Phoma, Sclerotinia, Alternaria, Cylindrosporium) szemben. Ezen túlmenően érezhetően javítják a fejtrágyázástól robbanásszerű fejlődésnek indult repceállomány szárszilárdságát. A Folicur Solo, Alert S, Caramba SL készítmények korai, 20 cm-es magasságig történő alkalmazással csökkentik a növénymagasságot, serkentik az oldalhajtások képződését, a becők berakódását.

A repce erőteljes és harmonikus fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű a tavaszi fejtrágyázás, amelynek gerincét a nitrogén-ellátás adja. A kitűzött termésszint eléréséhez szükséges nitrogén mennyiség kétharmadát tavasszal célszerű kiadni. Ez történhet egyszeri kijuttatással, de indokolt lehet a megosztva történő kijuttatás is: 40 százalék kora tavasszal, 60 százalék zöldbimbós állapotban. A repce kénigénye közismerten nagy. A kéntrágyázás legkönnyebben úgy oldható meg, hogy ként is tartalmazó nitrogéntrágyát használunk fejtrágyázásra. A mikroelemek közül a generatív szervek fejlődése és a termőképesség szempontjából a bórnak van kiemelkedő jelentősége. Bórhiány többnyire a virágzás környékén, főként homoktalajokon jelentkezhet, ezért ilyen területeken a szükséges mennyiségű bór kedvező hatást gyakorol a terméseredményre. A kezelés történhet a rovarkártevők elleni kezeléssel egy menetben. (IKR mag.)