Még mindig a gimnázium a vezető iskolatípus

A pályaválasztási szokásokat és az iskolaválasztási gyakorlatot megfigyelve megállapítható, jelenleg a gimnáziumok és a kereskedelmi akadémiák számítanak a legmenőbb iskolatípusoknak, a szakközépiskolák és szakmunkásképzők ezzel szemben a kevésbé preferált, alacsonyabb presztízsű tanintézmények körébe tartoznak.

Emellett az is nyilvánvaló, hogy a szülők jelentős része mintha nem venné észre az utóbbi évtized gazdasági-társadalmi változásait, továbbra is azt szeretné, ha gyermekéből fodrász, kozmetikus, szakács vagy pincér válna idővel. A felsoroltak már jó ideje divatszakmának számítanak, legalábbis így rögzültek a köztudatban, amely mint mindent, a pályaválasztási szokásokat is befolyásolhatja.

Alighanem ennek tulajdonítható, hogy a szakmák népszerűségi rangsora alapvetően mit sem változott, legfeljebb átrendeződött. A leendő középiskolások és szüleik nem tudatosítják kellőképpen, hogy a pályaválasztás során azt is szem előtt kell tartaniuk, hogy a gyermek az adott iskola elvégzésével milyen eséllyel találhat munkát.

Vitathatatlan, hogy a középiskolai képzési szintek megítélését tekintve első helyet mára a gimnázium foglalta el, korábban a „szakmának” volt nagyobb becsülete. Az a pár éve megfigyelhető jelenség, hogy a gimnáziumi jelentkezések száma nem csökken a tanulmányi eredményekkel, arra enged következtetni, hogy a tanulók többé-kevésbé irreálisan ítélik meg továbbtanulási esélyeiket. Sajnos a rendszer hibája is erősíti ezt a tendenciát.

Miután az iskolák, köztük a középfokú oktatási intézmények is, diáklétszám alapján részesülnek állami támogatásban, elemi érdekükben áll, hogy minél több diákot vegyenek fel. Ez pedig különösen nehéz egy olyan időszakban, mikor csökken, legjobb esetben is stagnál a születések száma. Az iskolák nagy része – tisztelet a kivételnek – ezért azt a módszert választja, hogy próbálja a lehető legkisebb akadályt gördíteni a jelentkezői elé, magyarul eltekint a felvételi eljárástól, legalábbis enyhébb felvételi kritériumokat állapít meg. Ez végső soron egy lavinát indít el, az iskolák ugyanis kénytelenek egymásra licitálni, csak hogy megtöltsék tantermeiket.

A gond ezzel az, hogy közben veszélybe kerülhet az oktatás színvonala. Sajnos, az iskolákon túl erős a rövid távú érdekek nyomása, az ennek való megfelelés pedig általában a hosszú távú érdekek (az oktatás színvonalának megőrzése, emelése) feladása mellett történik. (-cz-e)