Meg akarunk maradni?

Kettős, sőt, ha figyelembe vesszük az európai dimenziót is, akkor hármas kötődésű polgároknak valljuk magunkat. Ezt a gondolkodásmódot talán a nemzeti értékrendet erőteljesebben valló felfogásnak nevezhetjük, s meg kell állapítanunk, ha ez nem lett volna erős, sőt meghatározó az elmúlt évtizedekben, már nem volnánk, már beolvadtunk volna…
A másik felfogás a szlovák nézetek szűrőjén keresztül nézi önmagunkat. Hogyan látnak minket a szlovákok, az úgymond többségi nemzet, milyennek szeretnének ők bennünket, mi az, ami tetszik vagy nem tetszik nekik a mi vonatkozásunkban: mi pedig igyekezzünk megfelelni ezeknek az elvárásaiknak. Ha nekik nem tetszik az, hogy magyar nyelvű plakátokat, feliratokat alkalmazunk, akkor ne tegyük, ha tartanak a mi jogaink kiszélesítésétől, mondjuk az önkormányzati formák alkalmazása terén, akkor mondjunk le azokról, egyszóval: elvárásaink megfogalmazása terén vegyük figyelembe a kifogásaikat, a nézeteiket, az ő tükrükön keresztül nézzük magunkat és elképzeléseink kialakításában csak addig menjünk el, ameddig az nem vált ki rosszallást. Ezt a hozzáállást nem nevezhetjük másként, csakis a lépésről lépésre való beolvadás filozófiájának.

Csáky Pál írását teljes terjedelmében olvassa az Új Szó holnapi számában, a Szalon mellékletben!