Márton-napi lúdlakomák

Márton napja – november 11. – a Pannóniában született tours-i püspök emléknapja. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helységnevek, templomok őrzik. Márton-napon országszerte lakomát rendeztek, hogy egész évben bőven ehessenek, ihassanak. Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik, állítja a népi mondás. A liba csontjából az időjárásra következtettek, ha fehér és hosszú a liba csontja, akkor havas lesz a tél, ha barna és rövid akkor sáros. A bornak Szent Márton a bírája, tartja a mondás, azaz ilyenkor iható már az új bor.

De milyen kapcsolata van Szent Mártonnak a ludakkal? A középkori legenda szerint, amikor hírét vette, hogy püspöknek szemelték ki, alázatosságában a ludak óljába bújt az érte jövő küldöttek elől. A ludak azonban szárnyuk csapkodásával, gágogásukkal elárulták Márton rejtekhelyét, mint egykor az éj leple alatt a Rómára támadó barbárokat.

A Márton-napi lúdlakomák másik nem elhanyagolható oka, hogy ez idő tájt különösen jóízű és viszonylag olcsó a lúdhús. A csontos részekből húslevest főznek, az aprólékból apróléklevest vagy ludaskását, de a legfenségesebb akkor is a töltött libanyak, a ropogós libapecsenye és végül, de nem utolsósorban mindezek koronája, a libamáj.

Ilyen és hasonló érdekességek olvashatók A család kalendáriumában, a 2004-es Szívderítő NAPtárban. Aki az egész évi étkezési szokásokra kíváncsi, megvásárolhatja a könyvesboltokban, de nálunk most hárman meg is nyerhetik.