Ma egy kicsit bolondok vagyunk

A bolondok napja eredetét homály fedi, sokak szerint az óitáliai Szaturnáliákból származó bolondünnepre vezethető vissza, mások inkább arra gondolnak, az áprilisi tréfálkozás gyökereit inkább Franciaországban kell keresnünk, ahol egykor április elsején kezdődött az új év. Ezért ezen a napon az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. A szokásnak a 16. században lett vége, amikor IX. Károly olyan rendeletet hozott, hogy az évnek január 1-jén kell kezdődnie.

Talán az egyik legrégebbi tréfát Toulouse grófja, XIV. Lajos francia király fia eszelte ki. Áldozatul Gramont márkit választotta. Március 31-ének éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháit. Minden egyes darabot felfejtettek, majd újra összevarrtak, de szűkebbre. Reggel a márki fel akarta húzni a nadrágját, de nem fért bele. Riadtan nyúlt mellénye után, ám nem tudta begombolni. Ugyanígy járt a kabátjával is. Javában küszködött, amikor rányitotta az ajtót az egyik cinkostárs: „Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!” A márkiról gyöngyökben hullt a veríték, hogy miféle furcsa és borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtattak, az orvos pedig – aki szintén beavatott volt – megvizsgálta, receptet írt és gondterhelten távozott. Elszaladtak a recepttel a gyógyszerészhez, aki visszaküldte, hogy nem érti. Nem is érthette, mert ez volt ráírva latinul: „Accipe cisalia et dissue purpunctum”. Vagyis „Végy ollót, és vágd fel a mellényedet!” Hogy a márki miképp reagált az ugratásra, azt ma már nem tudhatjuk. Akárhogy is volt, bolondok napja mindig is létezett. Igaz, a legtöbben nem szeretik. Pedig érdekes lenne ilyenkor elgondolkodni azon, vajon mit is jelent bolondnak lenni. Ahogy Coelho a Veronika meg akar halni című regényében kifejtette: tulajdonképpen ez is viszonyítás kérdése. Hogy mit tartunk normálisnak...

Günter Hirschfelder bonni néprajzkutató szerint a bolondozás fénykorát április elseje a XVIII. és a XIX. században élte. Abban az időben azonban durva tréfák is elterjedtek, amelyek egyeseket megnevettettek, másoknak fájdalmat o?koztak. A XX. században megváltozott az április elsejei tréfa arculata és egyre inkább a nevettetés került előtérbe. Napjainkban többnyire ártalmatlan az áprilisi tréfa és a média gyakorlatilag a nap 24 órájában ellátja humorral és tréfákkal a társadalmat. Mindent egybevetve Hirschfelder szerint minden bizonnyal nem veszítette el létjogosultságát április elseje. A humor mindig divatban van, de változik.

Az elmúlt években a világ számos lapja és szervezete ötlött ki április elsejei tréfákat. Ezek között keresgéltünk. A pálmát talán az Európai Bizottság viszi el, amely pár évvel ezelőtt közleményben bejelentette: javaslatot tett a szimplahéjú tojás betiltására. „A kereskedelemben kapható tojások között nagyon sok a törött, ezért a hosszú elkészítési időt igénylő tojásételeknek, vagyis a főtt tojásnak szánt tojásoknak ezután duplahéjúaknak kell lenniük, míg a rövid elkészítési idejű tojásételekhez, mint a lágy- és a tükörtojás, vagy a rántotta, elég a szimplahéjú” – írta az általában csak komoly dolgokról tudósító brüsszeli bizottság közleményében.

Dániában egy olyan „új, április 1-jén hatályba lépő európai irányelvről beszéltek, amelyben engedélyezik a muzulmán hitű európai állampolgároknak a többnejű?séget”, a dániai Iszlám Tanács pedig beszámolt arról, hogy a tanácsot „elárasztották az olyan kérelmezők, akik ezen előjog miatt engedélyt szeretnének az iszlámra való áttérésre”. (é-a, mti)