A gyászbogarak (Tenebrionidae) családjának tagjai nagyrészt fekete színűek – innen kapták összefoglaló nevüket; tudnunk kell azonban, hogy másutt, főleg a trópusokon színpompás képviselőik is élnek. Nálunk mintegy száz fajukat ismerik.
Lisztbogár
Legismertebb közülük a 12-18 mm nagyságú, fényes fekete, olykor gesztenyebarna nagy lisztbogár vagy csak lisztbogár (Tenebrio molitor). Gyakori a természetben is, de elsősorban a lisztben és különféle száraz élelmiszerben okozott jelentős kártételei révén ismerjük. Az állat hosszant barázdált fedőszárnyai összenőttek, ezért röpképtelen. A megtermékenyített nőstények szabadban az avarba, az emberi létesítményekben élők (pékségek, élelmiszerraktárak, háztartások) lisztbe, valamint szárított kenyérbe, prézlibe, korpába rakják petéiket. A sárgás-barnás lárvát, ismertebb nevén lisztkukacot egyébként nagy mennyiségben tenyésztik is, mivel a rovarevő díszállatok – madarak, hüllők, kétéltűek, kisemlősök – kiváló táplálékául szolgál, amellett könnyen tenyészthető.
A lisztbogár az egész világba széthurcolt közismert készletkártevő. Hamar megjelenhet az éléskamránkban is – ilyenkor a megtámadott lisztet vagy élelmiszert gondosan válasszuk el a többi résztől és semmisítsük meg, lehetőleg elégetéssel. Ezután a készleteinket naponta vizsgáljuk át, így az esetleges túlélőktől már könnyen megszabadulhatunk.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.