Lionel Jospin bukása – ahogy a feleség intim naplójában látja

A Jospin házaspár – ekkor még kampánykörútonReuters-felvételIntim naplónak indult, az ősz nem kis vihart kavart politikai könyve lett Franciaországban az a 150 oldalas mű, amelynek íróját Sylviane Agacinskinak hívják. A név első hallásra sokaknak viszonylag ismeretlenül hangzik. A szerzőt azonban rögtön más megvilágításba helyezi, ha hozzátesszük, hogy az 56 éves filozófusnő Lionel Jospin volt szocialista kormányfő és elbukott elnökjelölt felesége. Azé a politikusé, aki a francia államfőválasztás áprilisi első fordulójában elszenvedett megsemmisítő vereség óta sértődött némaságba burkolózott, megtagadva minden interjúkérelmet. A nyomasztó csendet a feleség törte meg. A Félbeszakadt napló című műben elmesélve, hogy négy hónapon át miként élte meg a kampányt és a tavaszi kudarcot követő lidérces időszakot.

– Eleinte nem gondoltam a megjelentetésre. Hosszas töprengés után végül rájöttem, hogy a közlés segíthet megszabadítani e fájdalmas időszak nyomasztó terhétől – nyilatkozta Sylviane Agacinski. A Párizsi Társadalomtudományi Intézet professzora és harcos feminista aktivista arról is beszélt, hogy nem férje helyett írt. – Szó sincs örök némaságról. Lionel újbóli megszólalásának idejéről maga fog dönteni, az én könyvem nem „Jospint pótló” mű – hangoztatta Agacinski, aki a volt szocialista miniszterelnökkel 1994-ben kötött házassága előtt a dekonstrukciós filozófia gurujaként ismert Jacques Derrida élettársa volt.

A Félbeszakadt napló elsősorban szubjektív, a hatalomért folytatott küzdelmet érzelemdúsan visszaadó írás. A könyvből a Jospintól származó idézetek azonban éppen úgy hiányoznak, mint a házaspár politikai tartalmú beszélgetései. A kulisszatitkokra áhítozó olvasó is éhen marad. Agacinski viszont nem rejti véka alá véleményét a „megosztott”, „megbénult” francia baloldalról, különösen a szocialista párt (PS) balszárnyáról, amely szerinte „képtelen volt felvállalni a kormányon töltött” éveket, s amely „mélységes megvetéssel viseltetik a szociáldemokrácia iránt”.

A Félbeszakadt napló megjelenése villámcsapásként érte a PS-t. A szocialisták vezető politikusai sorra azt nyilatkozták, fogalmuk sem volt arról, hogy mire készül a baloldali értelmiségi körökben irigységgel vegyes elismeréssel kezelt, lengyel bevándorló családban született Agacinski. A zavart leginkább az váltotta ki, hogy az írás a szocialista elitet visszarepítette egy rémálomszerű időszakba. Amit nagyon sokan szeretnének elfelejteni anélkül, hogy az elnök-, majd pedig a nemzetgyűlési választásokon elszenvedett K. O.-k okait mélyebben, elsősorban ön-kritikusan elemeznék.

A párt tagságára sokkhatással volt a Félbeszakadt napló. Arrogáns, felelősségre vonó hangot éreztek ki a könyvből. Különösen abból a részből, ahol Agacinski elmeséli, hogy az utcán gyakorta megszólított férje miként reagál a visszatérését sürgető megnyilvánulásokra. „Lionel azzal válaszol, hogy április 21-én ő a helyén volt, a szavazók viszont nem” – írja Agacinski. Talán e sértett felfogás miatt is mondogatják a PS-ben: Jospint, politikájának eredményeit tisztelik, de a vezetőt nem sajnálják.

Pedig Jospin, midőn április 21-én este, az eredmények ismeretében bejelentette azonnali visszavonulását, (francia) politikusoktól valóban szokatlan módon vonta le egy kudarc konzekvenciáit. A pártban viszont sokan most is úgy érzik, hogy a volt kormányfő magára hagyta a szocialistákat, teret engedve a kíméletlen utódlási harcoknak. A PS élén jelenleg álló Francois Hollande-ot, Jospin egykori jobbkezét a sajtó egy része átmeneti megoldásnak tekinti. A „nagy öregek” közül Laurent Fabius és Dominique Strauss-Kahn egyaránt a ring közelébe helyezkedik. Az Új Világ névre átkeresztelt balszárny viszont pont a túl liberálisnak tartott „dinoszauruszok kiütésére” készül a jövő év első felében esedékes kongresszuson.

Értelmiségi körökben megütközve fogadták Agacinski vallomását. Bár némelyek a könyv mögött egy esetleges visszatérés szondázási kísérletét sejtik, a megnyilatkozásokból az tűnik ki, hogy kevés nosztalgia mutatkozik a legtöbbször száraz, tanáros stílusúnak mutatkozó Jospin iránt. Denis Tillinac író – Jacques Chirac köztársasági elnök híve – kézenfekvőnek tartja, hogy Agacinski férje védelmére kell, ugyanakkor Jospint teszi felelőssé Jean-Marie Le Pen Nemzeti Front-vezér előretöréséért. – A korrupciós ügyek feldagasztásával a szocialisták előkészítették a talajt Le Pennek – vélte Tillinac.

Alain Finkielkraut filozófus elismerően szól a Félbeszakadt naplóról, amelyben Agacinskinek volt bátorsága tűz alá venni a jelenkor két „szent tehenét”, nevezetesen a médiát és a civil társadalmat. Agacinski és a média kapcsolata különösen érdekes, mivel Jospinné sokáig irtózott attól, hogy férje oldalán a kampányba lépjen. – Egy elnökjelölt feleségének lenni kínos dolog – nyilatkozta az év elején a filozófusnő. Vele ellentétben Jacques Chirac köztársasági elnök neje a kezdetektől aktívan részt vett a választási küzdelemben. Az arisztokrata származású, Chanel-kosztümöket hordó Bernadette asszony a mai napig is gyakran a konzervatív államfő személyes képviselőjeként jelenik meg. Az Élysée-palotáért folytatott versengés később a Sonia Rykielnél öltözködő Agacinskit is a színes magazinok hasábjaira vitte. Különösen azután, hogy nem kis megdöbbenést keltve egy guadeloupe-i gyűlésen a dobokat verve táncolt a tömeggel.

Ahogy a szocialista pártból feltű-nően hiányzik az önvizsgálat, a férje és annak politikája iránt elfogult Agacinski sem hajlandó szembe nézni a fájó kérdésekkel. Például azzal, hogy miért vesztette el szavazóinak jelentős részét a PS, miután jelentősen modernizálta Franciaországot, a konzervatívoknál aktívabban privatizált, s a gazdaságot felkészítette a globalizációs megmérettetésre, és több jelentős szociális vívmánynak hitt intézkedést (35 órás munkahét, pályakezdők támogatása stb.) vezetett be. A filozófusnő – a kerékkötőnek tartott zöldek és az elvakult szélsőbal mellett – előszeretettel vádolja a médiát, amely szerinte felnagyította a jobboldal által fő kampánytémává emelt bűnözést. A bűnösen könnyelmű sajtó harsogta azt hónapokon át, hogy a franciákat nem érdekli a kampány, az első forduló csak cirkusz a nagy Chirac–Jospin párbaj előtt. Ha igaznak fogadjuk el, amit Agacinski állít, Jospint és stábját is „sikeresen” elvakították. A szocialisták jelöltje ugyanúgy járt, mint nem sokkal később az ázsiai vb-re címvédőként érkező francia labdarúgó-válogatott. Jospin és a kékek egyaránt biztos továbbjutónak hitték magukat, mielőtt lejátszották volna a selejtező meccseket.

Párizs, 2002. október