Legyen az, aki

Befelé fordulva jeligére: „17 éves lány vagyok, van egy barátnőm, akivel mindent megbeszélünk. Nekem ő az igazi barátnőm, de neki nagyon sok barátja és barátnője van. Ő már több fiúval is járt, én csak eggyel, pedig csinosnak tartanak. Azon vitatkoztunk a múltkor, hogy én túlságosan zárkózott vagyok, és azért nincsenek kapcsolataim. Nem akarta megérteni, hogy nekem jó így. Mi az Ön véleménye, nyitottabbnak kellene lennem?”

Ha Önnek így jó, akkor semmi esetre sem. A nyitottság és zártság (extroverzió és introverzió) fogalma a jungi pszichológiából ered. Jungnak egy anekdotikusan megírt hasonlata jól szemlélteti az extrovertált és az introvertált típust. Két ifjú kirándul. Útjuk során egy szép kastélyhoz érnek. Az introvertált aggódik, hátha tilos a belépés. Az extrovertált viszont képzeletében már látja a jóindulatú öreg portást, a szívélyes várurat, és talán még egy romantikus kaland lehetősége is felvillan agyában. Bemennek. Kiderül, hogy a kastélynak csak egy szárnya épült fel, melyben jelenleg egy régi kéziratokat bemutató kiállítás van. Az introvertált el van ragadtatva, elmélyed a kiállított anyagban, elbeszélget a felügyelő muzeológussal, egyre jobban érzi magát. Az extrovertált viszont egyre jobban unja magát, nincs várúr, nincs kaland, ráadásul a kéziratgyűjtemény tára a kellemetlen vizsgákra emlékezteti. A tárgy (a kastély és benne a gyűjtemény) egyre érdekesebb az introvertált számára, és egyre unalmasabb az extrovertáltnak, akit már bosszant a másik „önzése”.

Az extrovertáltat tehát vonzzák a külső ingerek, könnyen csábítható, és így hűtlen, mert amint átcsábul egy másik helyzetbe, máris új ingerek érik, amelyek tovább csábítják. Minden csábítás csalódás is, mert képzelete kiszínezte, a valóságosnál százszor vonzóbbnak mutatta az új helyzetet. Az extrovertált ember viselkedését a következőképpen jellemzi Jung: nagy fantáziájú, könnyen csábuló, gyakran csalódó, könnyen vigasztalódó.

Az introvertált az új helyzetekhez nehezen alkalmazkodó, aggályoskodó, de a kialakult feltételekhez kötődő típus. Nehezen teremt kapcsolatot, de kötődései stabilak. Az introvertált kevésbé függ a külső ingerektől, így figyelme inkább irányul önmagára, mint a külvilágra. Önismerete jobb, elaborációs készsége differenciáltabb. Hajlik az elvont spekulációkra, az egyetemes érvényű megállapításokra. Kisasszony, ha megpróbálunk mások lenni, mint amilyenek valójában vagyunk, akkor előfordulhat, hogy önmagunk karikatúrájává válunk.