Legénypróba

A falu süvölvényei-suhancai (így nevezték a legénypróbára készülő ifjakat) azon tanakodtak, hogy jó lenne részt venni a közelgő „májfatáncot” követő „mulaccságon”, ami a „kocsmaféhaj” alatt szokott lenni. Ilyen táncmulatság évente csak néhányszor volt, és csak azok a legények vehettek részt rajta, akik már letették a legénypróbát. Lányokhoz is csak azok járhattak. Voltak a „kössígrittyin”, megállapították, hogy a „birkefű” már kaszálható, tehát a „legínpróba” megtartható. Elhatározták, hogy megkérik a „legínbírót”, hogy beszélje meg a „kössígi bíróval” a próba idejét. A legénybírónak nem volt kifogása ellene, a községi bíró is beleegyezett, és abban állapodtak meg, hogy a következő csütörtökön megtartják a próbát. A községi bíró utasította a „pógárt” (a kisbírót), hogy dobolja ki a legénypróbát a következő csütörtökre (csütörtök volt a falu napja, még a lakodalmakat is akkor tartották). A legények örömmel hallgatták a dobszót és a hirdetést, és izgulva készültek a próbára: készítették elő az eszközöket, a kaszát, az üllőstarisznyát, az üllőt, a kalapácsot, a tokmányt és a kaszakövet, ami csak kellett a próbához.

A megadott napon reggel 7 órakor a községi és legénybíró kikocsikáztak a „kössíg ríttyire”, ahol a vadkörtefa alatt már várták a próbára készülők. Azért itt tartották a próbát, mert itt volt jó nagy terület „birkefűvel” benőve, amit nagyon nehéz volt jól lekaszálni. A legények leültek a fűbe, előkészítették a kaszát a megkalapálásra. A községi bíró beszédben figyelmeztette a legényeket, hogy mindent a szokásos szabályok szerint csináljanak. Ezután a bírók ellenőriztek minden kaszát, hogy nincs-e megkalapálva. Rendben szokott lenni minden kasza. Ezután következett a kalapálás. Amikor mindenki végzett a kalapálással, a bírók újból megnézték a kaszákat, hogy jól vannak-e megkalapálva, nem „habos-e” (nem egyenlő, hullámos) valamelyik. Ha valakié habosra sikerült – ami nem szokott előfordulni –, szedhette a sátorfáját, és mehetett haza. Utána „rendre álltak” és megindult a kaszálás. (A rend kb. 100 lépés hosszú volt.) Amikor az utolsó is a rend végére ért, a bírók minden rendet végignéztek, hogy nem „tollas-e”? (Tollas volt a rend, ha alatta sok fűszál maradt lekaszálatlanul.) Akié tollas lett, az szintén mehetett haza. Ez sem szokott megtörténni.

A próba után a próbások a fogyasztói szövetkezet kocsmájában a bírókkal koccintva „megittak egy fédeci berkőt” egy korsó sörrel. Ezzel az aktussal be lettek véve a legények közé, ami azt jelentette, hogy elmehettek a táncmulatságba, és megengedett lett a „jányokho járás” is.

Ezt az íratlan törvényt a múlt század harmincas éveinek elejéig megtartották.