Látást pótló segédeszközök

Segítség jeligére: „Édesanyám látása nagyon megromlott, és a szakorvos szerint már nem lehet rajta segíteni. Egyedül képtelen magát ellátni. Azt tanácsolták, hogy szerezzek be olyan segédeszközöket, amelyek megkönnyítenék a mindennapi életét. Sajnos, nem tudom, hogy milyenek léteznek, és hol lehet ezeket megvenni.”

Leveléből sajnos nem derül ki, hogy édesanyja milyen szembetegségben szenved, s hogy milyen mértékű a látáskárosodása. A látáskárosodást ugyanis különböző szempontok szerint osztályozhatjuk. Tudományos értelemben vaknak tekintjük azt a szemet, amelynek nincs fényérzése. Gyakorlati szempontból vak az, aki környezetében sem tud tájékozódni. Ez akkor következik be, ha a látásélesség az egyik szemen sem haladja meg a 2 %-ot. Természetesen csak akkor, ha sem műtéttel, sem gyógyszerrel nem javítható, tehát végleges a károsodás. Szakmai vakságról akkor beszélünk, ha valaki munkakörét gyenge látása miatt nem tudja többé ellátni. Ennek határai nagyon különbözőek. Az olvasókészség elvesztését a 30 %-ra csökkent látásélesség jelenti. Gyengelátónak tehát azt tekintjük, akinek látásélessége mindkét szemen 2-30 % közötti. Különleges a látásromlásnak az a fajtája, amelyet a látótér szűkülése okoz. Ha majdnem a centrumig terjed a látótér szűkülete, akkor jó látásélességgel sem lehetséges a térbeli tájékozódás, így gyakorlati vakságot jelent.

Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint a világon jelenleg 27-35 millió vak ember él, közülük csupán 8% fejlett országokban. A legtöbb vak ember – kb. 20 millió – Ázsiában él. A vakságot okozó betegségek megoszlása a társadalom és az orvosi ellátás színvonalától függ. Hazánkban a vakság okai között kb. 10-15 %-ban a zöld hályog és a cukorbetegség szerepel. Ezután következik a nagyfokú rövidlátás és a retina érbetegségei, főleg az időskori makuladegeneráció. Vakságot kisebb mértékben okoznak sérülések, ideghártya-leválás, belsőszem-gyulladások és a koraszülöttek retinabetegsége.

A látáskárosultak beilleszkedése a társadalomba nagyon nehéz feladat. 1825-ben egy párizsi fiatalember Louise Braille összeállított a vakoknak egy speciális írást, amely számukra manapság is világszerte a kommunikáció és az információszerzés fontos eszköze. A megfelelő látásjavító segédeszköz kiválasztásakor figyelembe kell venni a látáskárosodás jellegét. Alapvető látásjavító eszközök a nagyítólencsék, amelyek törőereje +3 D-tól +68 D-ig terjed. Vannak kézi, nyakba akasztható és oldalmegvilágítással ellátott lencsék. Általában vényre is felírhatók. A távcsőszemüvegek a sárgafolt károsodásakor nem ajánlottak. Hasznosak lehetnek még az antireflexréteggel ellátott lencsék. A hagyományos nagyítólencséken kívül a vakoknak és gyengelátóknak a számítástechnika is segítséget nyújthat. Drága, de hatékony eszközök a televíziós kamerával kombinált betűnagyító képernyők, felolvasó kamerák, beszélő számológépek. A vakok fontos segítőtársai a vakvezető kutyák.

Hazánkban a látásfogyatékosok érdekképviseleti szerve a Vakok és Gyengénlátók Szövetsége (Únia slepých a slabozrakých). Képviselőik jelen vannak minden járásban és nagyobb városban. Tagjaik számára biztosítják a jogi és gyakorlati tanácsadást. A látáskárosultak társadalomba való beilleszkedését segítő rehabilitáció szervezésében segítenek. Valamint tanácsot adnak a megfelelő optikai segédeszközök kiválasztásában és beszerzésében.