Lakoma az ősökkel

Az ókori Kínában az ősök tisztelete szinte minden közös rendezvény, ünnepség része volt, de emellett ötévenként egy nagy kollektív áldozatot is bemutattak – ez volt az úgynevezett hia. Ezt az áldozatot csakis az uralkodó és a legnagyobb főurak mutathatták be, nem csupán azért, mert rendkívül költséges volt, hanem azért is, mert kizárólag ők tarthatták számon legtávolabbi felmenőiket is. Az ősöket a szertartáson egy élő személy – a Holttest – képviselte, s a neveket tartalmazó tábla mögött foglalt helyet. (A táblákat két hiaáldozat közötti időben egy kőládában őrizték, s ezeket a félretett táblák őre – sou-t’iao – helyezte el a lakomázóhelyen.) Az ősök megszemélyesítőinek kiválasztását jóslás alapján maguk az „ősök” erősítették meg, s a Holtesteknek ugyanúgy előbb meg kellett tisztulniuk, mint a szertartás valamennyi résztvevőjének. A megtisztulás tíz napig tartott és kezdetét ismét csak jóslással határozták meg. Eközben kijavították a templomokat, kisöpörték a szentélyeket és a környező udvarokat. Az ünnepet megelőző napon kiállították az áldozati edényeket és az áldozatokat, hogy minden résztvevő megtekinthesse ezeket. Henri Maspero francia sinológus Az ókori Kína című könyvében írja: „A nap elérkeztével a király sárkánydíszes ruhát és fekete föveget öltött fel, a királynő fácándíszes ruhát és szertartási parókát; külön vonultak a templomba a miniszterek és főhivatalnokok, illetve az asszonyok kíséretében; a wang-hia induló hangjainál léptek be a templomba és foglaltak helyet, a király a templomnak a keleti lépcső melletti külső teraszán, a királyné a nyugati oldalon levő belső teraszon. Ezután a Holttestek ünnepélyes bevonulása következett, a sze-hia induló kíséretében. Az előimádkozó vezette és kísérte őket (a szertartás alatt különben tolmács is volt, mert az élők és holtak közvetlenül nem szólhattak egymáshoz), kezet mostak, aztán felmentek a templomba a nyugati lépcsőn, mialatt az őket váró király elébük ment, üdvözölte és az előimádkozó közreműködésével hellyel kínálta őket”. A Holttestek – az ősök sorrendjében – helyet foglaltak, és ezt követően sor került az ősök lelkeinek a meghívására. A király személyesen szolgálta fel az áldozati italt a Holttesteknek, akik előbb néhány cseppet a földre öntöttek, mintegy üzenetképpen a föld alatt lakozó lelkeknek, majd a maradék bort felhörpintették. A királyné is megkínálta őket, de a felszolgált italt csupán megitták, a földet nem öntözték meg, majd „a Holttestek kivonultak a templomból, és helyet foglaltak arccal délnek a kapu nyugati oldalán. Itt maradtak ülve az egész reggeli szertartás, az áldozatok feláldozása és a lakoma előkészületei alatt”. A király személyesen nyilazta le az első ősnek (Hou-cinek) szánt fiatal bikát, amelynek előbb még levágta néhány szál szőrét és az állat vérével együtt átadta az előimádkozónak, aki felajánlotta a templomban annak bizonyításaként, hogy „az áldozat kívül-belül hibátlan”. Különböző egyéb műveletek és szertartások után a király és felesége a segítők közreműködésével felszolgálták az ősöknek az áldozatokat. A Holttestek az első három fogás elfogyasztása után kijelentették, hogy már jóllaktak, mire a király unszolni kezdte őket, hogy egyenek a következő fogásokból is. Végül az italáldozatok bemutatása következett, mire „a Holttest mindannyiszor felállt, pár cseppet kiöntött áldozatul, hogy az ős szelleme megszállja, aztán leült és ivott (…) Az ötödik csésze után a király átadta az ivóedényt a minisztereknek, a hetedik után a főhivatalnokoknak, a kilencedik után pedig a kishivatalnokok közt járt körbe a csésze”. Az áldozat közös lakomával fejeződött be. A király a Holttestek által hagyott maradékot fogyasztotta el, miniszterei a király maradékát, a főhivatalnokok a miniszterekét és így tovább. Azoknak a király nemzetségébe tartozó családtagoknak, akik nem vehettek részt az áldozaton, futárok vitték el az őket megillető részt az áldozati húsból, amit az ősöknek bemutatott ceremónia után fogyasztottak el. Az ősök tiszteletére rendezett szertartás azonban nem a lakomával, hanem egy több részből álló táncjátékkal fejeződött be, amelyet az ősök templomának udvarán adtak elő.