Kukoricabogár elleni rezisztencia nemesítéssel

A kukoricabogár európai megjelenésével egyidőben, a 90-es évek elején indította el rezisztencianemesítési programját az SWS. Az USA-ban működő partnercégével (FAR) sikerült mexikói egzotikus forrásokból rezisztenciagéneket összegyűjteni, és ezeket a saját elit vonalaival keresztezni. Ismeretes, hogy a kukoricabogár Mexikóban, a kukorica őshazájában nem volt képes tartósan gazdasági károkat okozni, holott ebben az országban évszázadok óta folyik a kukoricatermesztés. Jelenleg is mintegy 9 millió hektáron termesztenek kukoricát. Nyilvánvaló volt, hogy a mexikói fajták rendelkeznek olyan rezisztenciatulajdonságokkal, amelyek a kukoricabogár gazdasági szintű kártételét megakadályozzák. Az SWS rezisztencianemesítési programjának célja az volt, hogy az európai termesztési viszonyoknak megfelelő, természetes ellenállást mutató törzseket hozzanak létre. 2002 óta a cég magyarországi kísérleti telepén is nagyszámú kísérletet végeztek a rezisztens vonalak vizsgálatára. A szelekciós munkákkal párhuzamosan folyt a rezisztens vonalak és hibridek agronómiai tulajdonságainak javítása is. Napjainkban már számos ellenálló hibrid vizsgálatát végzik. A kísérletek értékelése mind a gyökérkártétel, mind pedig a megdőlés tekintetében bizonyítja, hogy számos szülői vonal a legkritikusabb fertőzési nyomás esetén is megfelelő rezisztenciával rendelkezik. Annak érdekében, hogy a hibridek is megfelelő ellenállást tanúsítsanak szükséges, hogy mindkét szülő rezisztens legyen.

A nemesítési munka eredményeként a SUM 2068 (SUNRISE) nevű hibrid lesz az első olyan természetes rezisztenciájú mutató hibrid, amelynek hivatalos fajtakísérleteit Magyarországon is megkezdik. E hibrid révén olyan hagyományos nemesítésű kukoricabogár ellen rezisztens kukorica áll rendelkezésre, amely tovább bővíti a Diabrotica elleni védekezési lehetőségeket.

Mint ismeretes, a kukoricabogár szélsőséges körülmények között is jelentős nagyságrendű károkat, s akár teljes mértékű terméskiesést is okozhat. Ugyanakkor a rovarok rendkívüli alkalmazkodóképességűek, ezért elengedhetetlenül szükséges a hosszú távú védekezési rendszerek kialakítása. A jelenlegi ajánlott védekezési módszereket a vetésváltástól kezdve, a talajfertőtlenítésen át, a csávázó szerek felhasználásáig egyre szélesebb körben alkalmazzák, az USA-ban a transzgénikus hibridek is elterjedtek.

Annál is inkább, mivel a legújabb hírek szerint a kukoricabogár elleni védekezésben, vélhetően a rovarok rendkívüli alkalmazkodóképességének is köszönhetően, egyre több helyen tapasztalják, hogy a kártevők felbukkanása után ajánlott és kötelező vetésváltás egyre kevésbé hatékony. Amerikában már a 80-as évek végén tapasztalták, hogy a vetésváltásos védekezéssel problémák vannak. 1995-ben pedig katasztrofális mértékű kártétel következett be azokon a területeken, ahol a vetésváltást alkalmazták védekezési módként.

Az erős szelekciós nyomás hatására ugyanis olyan női egyedek szelektálódtak ki, amelyek képesek voltak tojásaikat a vetésforgóban szereplő más növényekre is elhelyezni, és azokon tovább tudtak élni. (Az USA-ban a vetésforgóban a szója szerepel az első helyen).

Európában hasonló helyzet léphet fel azokon a területeken, ahol a vetésváltást a lehető legszűkebb forgó alkalmazásával valósítják meg.

A károsítóval szembeni kémiai védekezés módszerei közül a vetőmagok csávázása, a talajfertőtlenítő granulátumok bedolgozása a talajba, valamint a kifejlett imágók permetezése ismert. A rendelkezésre álló készítmények köre azonban meglehetősen szűk, és itt is fenyeget a rezisztencia kialakulásának veszélye. Példa már van rá: Amerikában már tapasztalták, hogy az állománykezelésre használt egyes készítményekkel szemben létrejött a kártevőknél az ellenállás.

A kukorica termesztése során a kukoricabogár elleni védekezésben a már említett vetésváltás és a rovarölőszeres kezelések mellett a toleráns és rezisztens hibridek alkalmazása is egyre gyakrabban kerül szóba. Toleráns hibridekről akkor beszélünk, ha a lárvakártétel hatását – az elrágott gyökereket – a növények fokozottabb gyökérképződéssel, illetve növekedéssel próbálják meg ellensúlyozni. A termelő szempontjából ez nem a legideálisabb megoldás, mivel a pótlásra fordított energia nem a termésben jelentkezik, hanem a növény fennmaradását szolgálja. Az USA-ban néhány éve már elérhetők géntechnológiai eszközökkel előállított rezisztens hibridek, amelyek olyan anyagot termelnek, amely védetté teszi a növényeket a lárvakártétellel szemben. Ilyen hibridet az utóbbi két évben már Szlovákiában is termeltek pl. Ógyallán, Pöstyénben. Egyes vélemények szerint azonban a transzgénikus hibridek „gyenge pontja” lehet, hogy a beépített rezisztencia-tulajdonságuk általában monogénikus jellegű, tehát egyetlen gén biztosítja a kívánt tulajdonságot. ĺgy a kártevő viszonylag egyszerűen és gyorsan képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, s ezáltal nagy a valószínűsége annak, hogy a kártevő állományban ellenálló rezisztens egyedek alakulnak ki. Viszont természetes alapú rezisztenciára épülő ellenálló képesség több gén által meghatározott tulajdonság, így a kártevő nem tud olyan gyorsan alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, mint a transzgénikus hibridek esetében. (mezőhír nyomán)