Körkép a bajai kisebbségi konferenciáról

Az Európai Unió tagországaiból érkező politikusok, kisebbségi képviselők és kutatók adtak egymásnak találkát november 10–12-én Baján. A Pécs közelében fekvő város ideális helyszínnek bizonyult az Európai uniós integráció és a kisebbségek – fejődhetünk együtt? címet viselő konferencia megrendezésére.

Baja a horvát, a szerb és a román határhoz egyaránt közel fekszik; földrajzi helyzetéből adódóan akár az európai integráció jelképe is lehetne, mint ahogy a tízmillió lakosú Magyarország is a tavaly csatlakozott tagállamok jellemző gondjaival küzd. Egyfelől nagy számú, magát magyarnak valló kisebbség él a szomszédos országokban, másfelől Magyarország területén számos etnikai kisebbség képviselői élnek. Románia 2007-ben csatlakozik az Európai Unióhoz, Szerbia és Horvátország pedig nemrég tette meg első lépéseit a majdani integráció felé.
A konferencia társszervezésében az Európai Bizottság budapesti képviselete mellett a Konrad Adenauer, a Hanns Seidel és az Antall József Alapítvány is kivette részét, csakúgy, mint az Eötvös József Kollégium, az Alsó-ausztriai European House, az ausztriai Páneurópai Unió és az EALIZ (Európai Akadémia a Létkutatásért, Integrációért és Polgári Társadalomért). A Magyarországon élő kisebbségek helyzetét Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman ismertette, Christoph Pan professzor a Dél-tiroli Volksgruppen Institute képviseletében pedig az európai kisebbségek jogi helyzetéről beszélt. A konferencia programjában szerepelt az oktatás terén való együttműködésről szóló eszmecsere; az új tagállamokból érkező szakemberek pedig megoszthatták uniós tapasztalataikat Románia, Bulgária és Horvátország küldötteivel. A záró kerekasztal-beszélgetés témái között tudományos, politikai, jogi, oktatási, kulturális, gazdasági és mediális kérdések szerepeltek, továbbá szó esett a kisebbségi írott sajtó helyzetéről és jelentőségéről is.

A magyarországi kisebbségek helyzetéről
Pécs lakossága örömmel vette a hírt, hogy a magyarországi németség történelmi és kulturális központja lesz 2010-ben Európa kulturális fővárosa. A városban és környékén, a szerb–horvát határ közelében élő kisebbségek képviselői ettől a döntéstől nem csupán gazdasági fellendülést várnak. Mivel a határokat a múlt században húzták meg, a magyar anyanyelvű lakosság egyharmada az anyaországon kívül, a szomszédos államokban rekedt. Magyarország területén 13 nyilvántartott nemzeti kisebbség él: örmények, bolgárok, németek, görögök, horvátok, lengyelek, románok, rutének, szerbek, szlovákok, szlovének, ukránok és romák. A romák mellett a németek alkotják a legnépesebb csoportot. A második világháború előtt és alatt a magyarországi németek száma elérte a félmilliót – azóta ez a szám folyamatosan csökken. 1947-ben 250 ezer magyarországi németet telepítettek ki az országból. Az otthon maradottak az asszimiláció veszélyének voltak kitéve. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás alkalmával 120 ezren vallották magukat német nemzetiségűnek.
Pécsen és környékén – ahol számottevő horvát, német, román, szerb és roma kisebbség él – sokan a kivándorlást választják, illetve beszippantja őket az urbanizáció, emiatt számuk csökkenő tendenciát mutat. A Szovjetunió széthullásához hasonlóan az EU-s agrárszektor túltermelése miatt is nyomás nehezedik a mezőgazdaságban dolgozó rétegekre. A balkáni háborút és Jugoszlávia szétesését követően igyekeznek felújítani a szerb és a horvát határon átívelő gazdasági és egyéb kapcsolatokat.
A kisebbségek önrendelkezési joga az anyanyelv és a kultúra megőrzésének legfontosabb eszköze. A gazdasági és kulturális fellendülés érdekében autonóm helyi szervezetek dolgoznak – ezeket a helyi politikai vezetéssel egyidejűleg választják. A kisebbségek képviselőiként a magyar államtól kapnak támogatást, hogy biztosítsák a többrétegű autonóm kultúrpolitikát, illetve működtessék az üzleti jellegű intézményeket.
A legutóbbi, 2002-es helyhatósági választásokat követően a kisebbségi önkormányzatok száma 1853-ra nőtt. A magyarországi németek a 341 kisebbségi önkormányzattal és 35 polgármesterrel a romák után a második helyen állnak. Az autonóm képviseletek mellett segítséget kapnak az anyanyelv megőrzésére irányuló, oktatási jellegű kezdeményezések is, különös tekintettel a magas színvonalú oktatási segédanyagokra és a Pécs környéki falvak kulturális életének élénkítésére. A határon átnyúló együttműködés – mint például a kapcsolattartás a horvátországi és németországi iskolákkal – szintén hozzájárulhat az identitástudat növeléséhez. 2010-re, amikorra Európa Pécsre figyel majd, a város olyan többnyelvű és multikulturális közeggé válhat, amilyen a múltban volt.

Francia fenyegetés Európa fejlődésére nézve
Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió tiszteletbeli elnöke és az Európai Parlament egykori tagja aggodalmait fogalmazta meg bajai beszédében: „A francia forradalom óta újra és újra Franciaországból indulnak, majd fokozatosan terjednek el Európában az új eszmék. A kontinensnek azonnal reagálnia kell aktív kulturális politikával a franciaországihoz hasonló zavargásokat megelőzendő. Ez magában foglalja a kisebbségek támogatásának, integrálásának és politikai szerepvállalásának aktív elősegítését.” Az egykori osztrák uralkodóház képviselője szerint a Franciaország felől érkező viharfelhők még elűzhetőek, ha az európai békeszerződés alaptéziseit szem előtt tartjuk, különös tekintettel a római egyezményben is szereplő szociális piacgazdaságra, valamint a Maastricht óta ismert szubszidiaritás elvére. A magyarországi illetékeseknek Habsburg Ottó azt javasolja, erősítsék a kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködést. Szerinte az Országgyűlésnek ismét lehetne egy nemzeti kisebbségi háza.

Bulgária – az etnikai puskaporos hordó
A bolgár társadalom jelentős demográfiai változásokon megy keresztül. A két legnagyobb létszámú kisebbség a török és a roma, mely az elkövetkezendő harminc évben elérheti a többségi bolgár lakosság számát, azaz a 8 millió főt. Ez faj- és idegengyűlölethez vezet. Az EU-csatlakozás lehetősége egyesekben reményt, másokban félelmeket kelt.
A bolgár nemzetiségűek csaknem 90 százaléka bűnözőknek tekinti a romákat, 60 százaléka pedig valamennyi törököt vallási fanatikusnak. Ezeket az ijesztő eredményeket nemrég tette közzé a budapesti székhelyű Open Society Institute. A rasszizmus a populista jobboldali pártoknak és sajtónak köszönhetően a fiatal, iskolázott bolgárok körében is terjed. Az éveken át tartó politikai passzivitás miatt a romák és törökök integrálása kudarcba fulladt. A roma kisebbség mára felépítette a saját, átláthatatlan párhuzamos társadalmát. A szigorú hierarchia szerint működő klánstruktúra támogatását élvezi az illegális roma törvényszék és a virágzó feketepiac is. A gyermekek gettósítása – a romániai és a szlovákiai gyakorlathoz hasonlóan – a többségi társadalomba való integráció iránti érdektelenséget eredményezi, tetézve a bolgárokban fokozatosan kialakuló negatív romaképpel. Emiatt a bulgáriai lakosság két, egymással folyamatosan konfliktusba kerülő csoportra oszlik. Csak a többségükben muzulmán romák agressziómentességének köszönhetően sikerült mindeddig elkerülni az eszkalációt.
A romákkal ellentétben a bulgáriai törökök jól szervezettek, saját politikai pártjuk van, és szoros kapcsolatokat ápolnak a török állammal. Csupán tavaly mintegy 360 ezer bulgáriai török települt át az anyaországba, ahol vendégmunkásként dolgoznak. Cserébe Törökország beruházásokat vitt a gazdaságilag szegényebb Bulgária egyes területeire, ahol jómódú törökök vásárolták fel a telkeket.
A bolgár föld áruba bocsátása, illetve a gazdag muszlim szomszéd erősödése feletti aggodalom okán sokan az EU-tagságban látják Bulgária utolsó esélyét. A bolgárok többsége ellenzi Törökország uniós csatlakozását. A Törökországgal folytatott tárgyalások pozitív kimenetele könnyen a visszájára fordíthatja a jelenlegi proeurópai hangulatot. Ez a forgatókönyv komoly destabilizációhoz, akár új Koszovóhoz is vezethet Bulgáriában.

A szerző az EURAC kisebbségi autonómiákkal foglalkozó osztályának képviselője, illetve a konferencia médiapartnerének, a Kisebbségi és Regionális Napilapok Európai Asszociációjának (MIDAS) a főtitkára