Kora tavaszi talajművelés

A mezőgazdaságban az év kezdete nem egyezik a kalendáriumi év kezdetével, ilyenkor tél végén – kora tavasszal már a gazdasági év felénél tartunk. A talajművelésben az alapot, a szántást, és vele együtt a szerves- és alaptrágyák bedolgozását már az ősz folyamán elvégeztük. Az őszi szántás vagy őszi talajlazítás fő feladata az, hogy biztosítsa a talaj mélyebb rétegeibe a téli csapadék befogadását. Kora tavasszal a talajművelés legfontosabb célja, hogy a vetés számára kiváló magágyat hozzon létre. A talaj szerkezetének megőrzése érdekében minden szakirodalom leírja azt, hogy nem szabad a nedves állapotú talajt gyúrni, kenni, valamint a művelt réteget kiszárítani. A kora tavaszi talajművelésnél sajnos elég gyakran és elég sokan követik el az első hibát. Tavasszal a legnehezebb kivárni azt az ideális talajállapotot, amikor a munkagép már nem keni a talajt. Az erőgépek kerekei pedig szintén elég nagy kárt okoznak a talaj betömörítésével, legyúrásával a már eléggé megpirkadt talajon is. A tavaszi talajművelés eddig legnagyobb problémája a kerekes traktorok okozta gyúrás volt. A nagy dupla kerekek használata egy kicsit enyhíti ugyan, de nem oldja meg a problémát. A gyúrások mélysége 30–60 cm is lehet, a parcellaszéleken, ahol a forgók vannak, nagyon jól látszanak ennek a következményei. Nagyon fontos tehát minden műveletnek az idejét jól megválasztani, és a műveletek számát is a lehető legkevesebbre csökkenteni. A tavaszi munkagépekhez tartoznak a boronák, és az egyengetésre szolgáló simítók. A simítók munkája sokszor rossz minőségű, a talaj felszíne már száraz, de a simító még a buckák alatt keni a talajt, ami ha kiszárad kemény marad. A jól beállított ekével, szépen, egyenletesen felszántott talajt a téli fagyok után olyan állapotban kellene találnunk, hogy ne kelljen simítót használni. A nagyon rögös szántás felületét ezért érdemes ősszel elegyengetni. A műtrágyák, gyomirtók bedolgozásánál, a vetésnél mindig nagyon oda kell figyelni, hogy a gépek művelő elemei ne kenjék a talajt. Erre figyelmezteti az árpatermesztőket is az intelem, hogy sose szabad az árpát belekenni a talajba, bármennyire sürget is az idő. Az elmúlt években egyre gyakrabban voltunk tanúi annak, hogy a télből egyszerre a nyárba fordult az idő. Ilyenkor nagy a veszély, hogy a talaj mozgatott rétege nagyon gyorsan kiszárad. Káros ez elsősorban a vízveszteség miatt, de amikor a mozgatott réteg túl nedves, a művelő eszköz sáros, ún. szalonnás talajrészeket hoz a felszínre, ezek csontkeményre száradnak. Az ilyen hantok, rögök nagyon megnehezítik a további művelést, pontos vetést, a talajra alkalmazott vegyszerek egyenletes kiszórását, az egyenletes kelést, később a növényápolást. Fontos tehát odafigyelni erre, főleg a kombinátorok, kultivátorok használatakor. A művelés mélységét úgy kell meghatározni, hogy a munkagép jó munkát végezzen. Az egyes kapák, kések, beállítása is fontos, minden egyes elemnek egyforma mélységben kell dolgoznia. A forgó elemeket tartalmazó munkagépeknél sokszor ez okoz problémát, pár kombinátorkapa nyers talajt hoz a felszínre, ami ráragad a forgó elemekre, ezért az egész gép rossz munkát végez. A kora tavaszi talajmunkákhoz nagy hozzáértéssel, odafigyeléssel kell hozzáfogni, főleg a nehéz agyagtalajokon. A rosszul elvégzett talaj-előkészítés során elkövetett hibákat a mi körülményeink között sajnos kijavítani már nem lehet. Nem beszélve arról, hogy további munkamenetekre lehet szükség, amelyekkel még ronthatunk is a talaj állapotán.

A szerző növényvédelmi szakember

A talaj termőképességi mutatói

A talaj termőképességét fizikai egységekben is ki lehet fejezni. A jó termőképességű talaj morzsás szerkezetű, 75%-át szerkezeti elemek alkotják, amelyek 1 – 10 mm nagyságúak, és jó a vízállóságuk. A pórustérfogata 40–50% 1 m mélységig, a talajvíz 1,2 m mélységben van, és nincs árvízveszélynek kitéve. Szlovákiában egy lakosra nagyon kevés szántóföld jut, 0,2653 ha (1936-ban 0,5440 ha, 1970-ben 0,3681 ha, 1990-ben 0,2845 ha, 1997-ben 0,2732 ha). A szántóföld területe állandóan csökken, hisz egyre gyakrabban hallani azokról az építkezésekről, amelyek új területeken jönnek létre (zöldmezős beruházások). A rendelkezésünkre álló talajok művelésére ezért különös gondot kell fordítani, hogy a talaj legfontosabb tulajdonsága, a termőképessége ne csökkenjen, inkább növekedjen a művelés által. A talajművelés a mi vidékünkön több mint 10 évszázada folyik. A magyarok a Kárpát-medencébe érkezésükkor fejlett állattenyésztéssel és ekés földműveléssel foglalkozó szláv népeket találtak. Először a réteket törték fel, és mivel nem ismerték a trágyázást, a talajok kimerülése után új területeket kellett keresni. A 19. században nagy területeken végezték el a termőképesség-javítást, vizes területeket csapoltak le, mocsaras területeket szárították ki, és ekkor végezték a folyószabályozásokat is. (sed)