Kiszáradt a kecskerágó?

 

Ha viszont mégis, az könnyen a kiveszését eredményezheti. Elszáradását vagy részbeni száradását a nagyon nagy fagyok okozhatják, gyökérzetének mechanikai sérülése vagy a forró, csapadékmentes nyár. Fejlett, többéves növény esetében a fagykár helyrehozható: a száraz részeket levágjuk, a vágás felületét, akárcsak fák esetében, viasszal, enyvvel vagy festékkel bekenjük. Száraz időben pedig gyakran öntözzük, télen is.A képen látható bokor – a sokféle kecskerágó közül ez a zöld levelű, levélszélein fehéres Euonymus fortunei Emerald Gaiety – siralmas állapotáért a kecskerágó-pajzstetű a felelős. A rovar megtelepedése és ilyen mérvű elterjedése azonban összefügg azzal, hogy növényünket vagy túl száraz, esőtől védett helyre ültettük, vagy egyáltalán nem öntöztük. A kecskerágó-pajzstetű kiszívja a növény nedveit, s a megtámadott rész elszárad. Az egyik legellenállóbb kártevő, szó szerint pajzs védi, s olyan makacsul tapad a növény törzsére, ágaira és leveleire, hogy nagyon nehéz eltávolítani. Ajánlják vízzel és fogkefével lesúrolni, ez azonban nagyobb bokor esetében egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt a teljes megtisztítás után is maradhatnak vissza ép pajzstetvek, végül az alapos dörzsöléssel magát a bokrot is tönkretehetjük. Bejegyzett rovarirtó szer nincs ellene, a hazai szakirodalom a Dursban 480 EC és a Karate Zeon 5 CS tíznaponként váltakozó és ismételt harcba vetését ajánlja (a permetlébe öntsünk tapadást segítő szert). Kielégítő eredményt ezektől se várjunk. A kecskerágó-pajzstetű legegyszerűbb és legjobb likvidálását a bokor teljes és körültekintő felszámolása jelenti. A fertőzött részeket mind lemetsszük, ha a fertőzés kiterjedt, a bokrot a tövénél kivágjuk. A pajzstetűs részeket a legkisebbig zacskóba összegyűjtjük, beleértve a legapróbb levelet is, s a kukába dobjuk (kazánban, sparheltben begyújtunk vele). Bármilyen száraznak tűnt is kivágásakor a bokor, ha elkezdjük öntözni, újra kihajt. Ha netán mégsem, hajtásról könnyen szaporítható. Nincs tehát különösebb okunk a szép példányok elvesztése fölötti siránkozásra, annál inkább okuljunk a történtekből: a megfiatalított vagy újonnan telepített példányt gondosan öntözzük, nyáron esővízzel sűrűn permetezzük.A feltörekvő növésű kecskerágók szépen alakíthatók a hajtáscsúcs visszacsípésével: alatta elágaznak, az oldalágak szintúgy. Ha a tőből eredő színes hajtások közt csak zöld is akad, eldönthetjük, megtartjuk-e ezt is, vagy eltávolítjuk. Ebben a növényben is az a jó, hogy minden rajtunk múlik; tőlünk függ nemcsak az egészsége, hanem a külleme és az alakja is. Nincs két egyforma kecskerágó. (r)