Kísérteties bolygót kutat a Phoenix

Phoenix a Marson – a NASA animációjaSITA/APA Phoenix az északi sark közelében azt fogja kutatni, hogy a vörös bolygó talajában megvoltak-e valamikor – vagy megvannak-e most is – a mikrobális szintű élet feltételei. A kutatóeszköz 3 lábon áll, 350 kiló súlyú, ebből 25 kilót tesz ki a tudományos berendezés. Előállítása 420 millió dollárba (mintegy 8,4 milliárd korona) került.

A leszállás után a Phoenix kihajtogatta 2 napelemtábláját, amelynek felszíne ötször másfél méter. A Phoenixnek van egy 2 méter 5 centiméter hosszú robotkarja, amely az exkavátorok markolókanalához hasonlít. Ez a kar akár egy méter mély árkot is tud ásni a Mars fagyott, jeges talajában, és a kiemelt talajmintát a Phoenix tudományos műszerei elé teszi vizsgálatra.

A robotkaron van egy doboz alakú kamera, ahhoz hasonló objektívvel, amilyen a 35 milliméteres kisfilmes kameráknak van, továbbá két világító berendezés. Ezekkel felvételeket készít a környékről és a talajmintákról. A Phoenixen elhelyezett kanadai gyártmányú meteorológiai mű?szer rögzíti a Mars északi pólusának napi időjárását, és vizsgálja a víznek a szilárd és a légnemű halmazállapot közötti körforgását.

A Phoenixnek van egy lézerradarja, amely pulzáló lézerfények kibocsátásával fogja vizsgálni a légkörben lévő részecskéket. A Phoenix két „szemével”, a két méter magasan elhelyezkedő két kamerájával nagy felbontású térhatású felvételeket készít a környékről és a markoló munkájáról. A két kamerát felfelé is lehet irányítani, és akkor a légköri részecskékről adnak információt.

A Phoenix építése és mű?köd?tetése amerikai, kanadai, svájci, dán, német, brit egyetemek tudósainak munkája, a programban részt vesz az amerikai űrku?tatási hivatalon kívül a kanadai társszervezet is, továbbá a finn meteorológiai intézet.

Tények a Marsról

A Mars a Naprendszer negyedik bolygója – a Naptól számítva. Régen vörös bolygónak is hívták a légkörében és a felszínén található vastartalmú vörös por miatt.

A felszíne száraz, sziklás, poros. Az északi félgömb sima és lapos, a déli kráterektől lyuggatott és szabdalt felföld. Valamikor óceánok borították a Mars felszínét, a tengervíz maradványa jég formájában megtalálható a sarki jégsapkában, más vidékeken pedig esetleg a talajfelszín alatt.

Az északi sarkot állandó jég borítja, amely feltételezések szerint főként vízjég. A déli sarkon csak kis jégsapka van, amely valószínűleg fagyott szén-dioxid, és ez a marsi nyár idején csaknem teljesen eltűnik.

Több híres felszíni alakzatot is megfigyeltek a tudósok rajta. Ilyen például az Olimposz-hegy, ami 26 ezer méter magas, átmérője 550 kilométer – ami ezzel a világegyetem legmagasabb ismert vulkánja. A másik a Tharsis „ki?dudorodás”, amely óriási vulkánokkal borított kiemelkedés, amelyet gyűrű alakú bemélyedés vesz körül.

A Mars túloldalán, a Tharsisszal szemben az Arabia Terra kiemelkedés található, amely egyes feltételezések szerint a Tharsis irdatlan tömege miatt keletkezhetett. A harmadik pedig a Valles Marineris, ami egy 4 ezer kilométer hosszú kanyon, amely legmélyebb szakaszán 7 kilométer mély. (Független Hírügynökség)

ÉRDEKESSÉGEK A MARSRÓL

a Naptól való átlagos távolsága 227,9 millió kilométer – ez másfélszer nagyobb, mint a Nap–Föld távolság

átmérője 6.794 kilométer, alig több mint fele a Föld átmérőjének

1 marsi naphossza: 24 óra, 37 perc, 22 másodperc

1 marsi év: 669 marsi nap (687 földi nap)

hőmérséklete átlagosan mínusz 55 fok Celsius, a sarkokon télen mínusz 133 fok, az egyenlítőn nyáron plusz 27 fok

légkörének 95,3 százaléka szén-dioxid, 2,7 százaléka nitrogén, 1,6 százalék argon, 0,1 százalék oxigén. A talaj szintjén a légnyomás még 1 százada sincsen a földi légnyomásnak.