Kicsoda ön valójában, Satinský úr?

Színész vagyok, nem okoz gondot. Mindenben tettetem magam. Síelni sem tudok, de ha most síelni mennénk, magának eljátszanám, hogy tudok, és csak sokára jönne rá, hogy ez a fiú nem tud síelni. Csaló vagyok. Minden színész az.

A nyelvtudást igazi tudás nélkül nehéz színlelni. Az egyik nagymamája német, a másik magyar volt. Nem ezért beszél ilyen jól németül és magyarul?

Lehet. Azzal azonban nem értek egyet, amit sok szlovák hangoztat: hogy nincs nyelvérzéke. A kisgyerek nem tudja, milyen nyelven beszél. Ha bejött Bözsi néni az üzletünkbe, figyeltem a száját, és úgy beszéltem, ahogy ő. Ha a cukrász bácsi, herr Guderna jött be, akkor németül beszéltem. A kisgyerek tudja, melyik emberrel szemben hogyan kell mozgatnia a száját. Mára kihaltak a háromnyelvűek. De tizenöt éves Lucia lányom tanul magyarul.

Ön nemcsak háromnyelvű pozsonyinak, hanem osztrák magyarnak is vallja magát...

Monarchista! Nem vagyok demokrata vagy polgár. Én királyt akarok!

Komolyan gondolja vagy játszik velem?

Persze hogy komolyan gondolom. Akkor voltak a legszebb idők. Én is arisztokrata vagyok.

Mások haptákba vágták volna magukat, de egy arisztokrata azt mondja: mit nekem Dzurinda, nem mondok le a délutáni alvásról! Magatartása kétségkívül arisztokratikus.

Ez nem magatartás kérdése. A kövér ember hőségben elaludhat, nem? Az újságíró mindjárt úgy fogja fel a dolgot, hogy Satinský egy gróf. Satinskýék lengyel nemesek, árulók voltak. Napóleon lengyel ezredében volt egy Satinský, aki járta a világot, és mindenhol gyereket hagyott maga után. Sokan vagyunk Satinskýk. Ez az ősöm valóban nemes volt, de a maga nemzedéke már képtelen felfogni, mi az nemesnek lenni, kastélyt, földet birtokolni, hasznosnak lenni a nemzet számára. Csak így lehet rend és gazdagság. De hiába jönnek vissza a nemesek, úgyis kitör a harmadik világháború. Sokan vagyunk, és helytelenül viselkedünk a Földön. A természet majd megbüntet bennünket. Megint barlangokban fogunk élni, tüzecskénél fogjuk sütögetni a vacsoránkat. Nem vagyok pesszimista.

Nem pesszimista, sőt, mintha még örülne is ennek...

Igen, kárörvendő vagyok. Ha ilyen gyüge az emberiség, hogy amikor nagyon jól megy a sora, mindent elront, akkor meg is érdemli! Ha annyi éves lennék, mint maga, óvatosabban fejezném ki magam ilyen komoly dolgokról. Én már csak felülnézetből tekintek a Földre, mint egy idegen bolygóról érkező madár, aki körülnéz, aztán repül tovább...

A művészek szabadon szárnyalhatnak, büntetlenül mondhatják ki véleményüket.

Nem is kell kimondani, a kifejezésnek sok módja van. Büszke vagyok, hogy hallottam Beethovent, röhögtem Latabáron, olvastam a Hacsek és Sajót...

Tősgyökeres pozsonyiként ön is jár kávézókba?

Régen jártam. Most már híres vagyok, nem mehetek. Ha kilépek a házból, mindenki beszélgetni akar velem. Erre már öreg vagyok. Édesapám kávéház-tulajdonos volt, gyerekként mindig ott voltam, úgyhogy ismerem a kávéházak hangulatát.

Nem hiszem, hogy jellemtelen alak. Világlátása, magatartása sajátos értékrendet tükröz.

Jólesik ezt hallani, de nem vagyok meggyőződve róla. Színész vagyok. Nézzen rám, milyen vagyok?

Zöld kertésznadrágja, narancssárga pólója sokatmondó. A rikító cipőfűzős lábbelije még megvan?

Persze, az utcai cipőmön sárga színű a pántlika.

Ez is színes egyéniségre vall. Jó köztársasági elnök lenne.

Sokan mondják. De a feleségem nem akar fényképezkedni, és nem lehet kifűteni a várat, ott nem lenne jó lakni. Egyébként is tudom, miért vagyok a világon. Belőlem nyugalom árad. Nem akarok elnök lenni.

Kár, elfogadnék egy olyan elnököt, aki komoly és komolytalan dolgokról magyarul is tud beszélgetni, és egy jóságos, mesebeli bácsi benyomását kelti...

...kelti, mert csaló vagyok, mert kell a pénzecske. Isten ments, hogy egy csaló legyen a köztársasági elnök!

Folyton lecsalózza magát. Nem fél, hogy egyszer valaki feljelenti?

Majd megbüntet az élet. Ebben biztos vagyok. Valamilyen szörnyű betegséggel vagy szörnyű asszonnyal. Felkészültem rá, mert folyton csalok. Ha zsidó társaságban vagyok, zsidó vagyok. Keresztények közt keresztény, homoszexuálisok közt homoszexuális. Olyan botrányaim vannak! A múltkor a Magas-Tátrából autóval jöttem haza. A fiatal sofőr első kérdése az volt: mit szól ezekhez a disznó magyarokhoz. Abban a pillanatban nemes magyarrá változtam, és azt feleltem: uram, én magyar vagyok. Pozsonyig csendben volt. Budapesten a nagykövetségről taxival mentem a szállóba. A sofőr magyarul érdeklődött, honnan vagyok. Magyarul mondtam, hogy Pozsonyból. Mindjárt rákezdte: mit szól azokhoz a buta tótokhoz. Azt mondtam neki: uram, én szlovák vagyok, ilyen pimasz pesti taxisnak nem csinálok üzletet, és kiszálltam.

Kicsoda ön valójában?

Csaló vagyok. Minden férfi az. A nő nagy titok. Majd írok egy igazi könyvet a nőkről. Lassan összeáll a kép, de még hiányzik néhány kocka. A harmadik évezred női gyönyörűek, de az agyuk férfias, és a férfi nem tűri, hogy az asszony legyen az úr, miközben a nő nem is akar az lenni. Ha egy ilyen nő meg akarja tartani a férfit, tettetnie kell magát, nehogy a férfi rájöjjön, hogy okosabb. Kilencvenévesen megírom.

(Részlet egy korábbi interjúból.)