Kibővítik a „teltházas” nyugdíjasotthont

Néha csak úgy, tereferélni is összejönnek a klubban az asszonyokSzőcs Hajnalka felvételeA szociális helyiségeket, vécét, zuhanyzót újítják fel, ottjártamkor ekörül sürgölődött néhány mesterember, de az önkormányzat jóval nagyobb méretű felújítást is tervez.

„A legfontosabb szempont, hogy emberi körülményeket biztosítsunk a lakók számára, ne tömegszállást, hogy az itt élőknek legyen magánéletük is. Ezenkívül külön részleget akarunk kialakítani azoknak, akik már nem önellátók és állandó orvosi felügyeletre szorulnak” – mutatott rá a tervezett átalakítás lényegére Seres Lajos polgármester. Azt is elmondta, átértékelték az eredeti tervet, amely szerint a duplájára emelték volna a jelenlegi 40 személyes kapacitást, és úgy döntöttek, hogy „csak” 52-re növelik a befogadóképességet. „A manapság jellemző anyagi gondok közepette a családok is meggondolják, kit helyeznek el szociális otthonban. Csak akik a munkahelyük miatt nem képesek rá, vagy már tényleg nincs erejük otthon gondozni a szülőket, azok bízzák a nyugdíjasotthonra őket, és nem biztos, hogy belátható időn belül 80 helyre lenne igény” – érvel a polgármester. Jelenleg kettesével, hármasával laknak egy szobában a lakók, az átépítés után több lehetőségük lesz a magánéletre. Fontos szempont az épület akadálymentesítése is olyan módon, hogy tolókocsival is baj nélkül lehessen benne közlekedni. Jelenleg az emeletes részen nincs felvonó, az átalakítás során ez is kerül az épületbe. A rekonstrukció tervezett költségvetése 31 millió korona. Ezt az intézmény fenntartója, a helyi önkormányzat pályázati úton próbálja megszerezni, hiszen a község költségvetéséből nem tudnának ennyit ráfordítani, de a legszükségesebb átalakítást, a földszinti szobákhoz tartozó szociális helyiségek renoválását már saját pénzből, valamint szponzoroktól szerzett támogatásból elkezdte a község. Természetesen a közművesítést, víz- és csatornavezetékeket már most úgy alakítják ki, hogy majd a további bővítés során erre tudjanak rákapcsolódni. A nyugdíjasotthon 1984-ben 12 személyre épült, akkor hat szobában kettesével laktak az első lakók. Később bővítették az épületet, egy emeletes részt építettek hozzá, ami negyvenegynéhány főre növelte a kapacitást. Seres Lajos elárulta, a fenntartónak is érdeke, hogy minél többen legyenek az otthonban, mert minél több a lakó, annál több a befizetés, annál jobban tudják működtetni az intézményt. „Valószínűleg azért tudunk teljes létszámmal üzemelni, mert nem kérünk egyösszegű befizetést az otthonba felvett lakóktól. Az a ritka kivétel vagyunk, akik a kapott költségvetési támogatásból és a lakók havi befizetéseiből tudjuk jó színvonalon fenntartani a nyugdíjasotthont” – így a polgármester.

A nyugdíjasotthonban Göndör Ibolya főnővér fogadott. Megmutatta, min dolgoznak éppen a mesteremberek, és azt is elmondta, hogy azoknak a szobáknak a lakói, amelyeknek a mellékhelyiségeit éppen átalakítják, ideiglenesen beköltöztek a klubhelyiségbe. Az emeleti részen néhány lakószobába is bekopogtunk. Az egyik, Tardoskeddről hét évvel ezelőtt ideköltözött lakó ritka kivételként egyedül lakik a szobában. Valaha Pozsonyban volt hivatalnoknő, és elárulta, hogy verseket is szokott írni. A nyugdíjasotthonnak van saját lapja, abban rendszeresen megjelenik. Ibolya nővér unszolására néhány lapot mindjárt elő is húzott az asztalfiókból, hogy megmutassa, ez valóban így van. De még büszkébben mutat az unokája fényképére, mely a könyvszekrény üvegje mögé van kitűzve, hogy mindig szem előtt legyen. A néni meg van elégedve az otthonbeli élettel, a családja is meg szokta őt látogatni, néha haza is viszik. A főnővér elmondta, vannak lakók, akiket gyakrabban meglátogatnak, de vannak olyanok is, akiket szinte soha. A bejárat melletti asztalkán fekvő vendégkönyv bejegyzései is arról tanúskodnak, hogy azért nem olyan nagyon sűrűn járnak ide a rokonok. Néhány idős embernek még karácsonykor sincs kihez hazamennie, de olyankor az alkalmazottak szép karácsonyesti ünnepséget rendeznek a számukra. Az otthon lakói nem szoktak unatkozni, énekkaruk is van, meg kézimunkáznak, és a munkáikból kiállítást, sőt kirakodóvásárt szoktak rendezni. Általában kivarrott vagy horgolt terítőket, vagy száraz virágból, szalmából készített faliképeket és más dísztárgyakat kínálnak eladásra a falubelieknek, akik rendszeresen eljönnek az otthonba vásárolni. Persze, nem drága pénzen, inkább csak szimbolikus áron cserél gazdát a portéka, de ez is egy kis mellékes bevételt, zsebpénzt jelent a készítőjének. Húsvét előtt hímes tojásokból rendeztek kiállítást és vásárt, aminek olyan nagy sikere volt, hogy még néhány nappal „zárás” után is jött érdeklődő, aki hallotta, milyen szép tojásokat kínáltak, és ő is szeretett volna még venni. Más nyugdíjasotthonokkal is tartják a kapcsolatot, meg is szokták látogatni egymást, de egyébként is szeretnek kirándulni, és az egyik tolókocsis társukat is mindig viszik magukkal.

Göndör Ibolya szerint nagyon jó légkör uralkodik az alsószeli otthonban, a lakók szeretnek itt lenni, és további érdeklődők is vannak, akiket helyszűke miatt nem tudtak befogadni. Ha sikerül megvalósítani az épület bővítését, az új helyek betöltése nem okoz majd gondot.