Kétnyelvűség a családban: egy személy – egy nyelv

Ildikó tehát egyrészt gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik a gyermekkori kétnyelvűséggel kapcsolatban, másrészt egyetemi oktatóként is többek közt ezzel a témával foglalkozik.

Hogyan nevelhetjük kétnyelvűnek gyermekünket?

A kétnyelvűsítésnek több fajtája létezik. A szlovákiai magyar gyerekek nálunk leggyakrabban intézményesített formában, azaz az iskolában sajátítják el a szlovák nyelvet. Nemzetiségileg vegyesen lakott területen azonban a vegyes házasságok sem ritkák, mint például a miénk, s ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan neveljük a megszülető gyermeket. Mi tudatosan úgy döntöttünk, hogy kétnyelvűnek fogjuk nevelni őket. Erre a szakirodalom ad egy kitűnő módszert: mindkét szülő csak a saját anyanyelvén beszél a gyermekhez, ezt úgy hívjuk, hogy „egy személy – egy nyelv” elve.

Mi történik abban az esetben, ha mindkét szülő beszéli mindkét nyelvet?

Ha mindketten ismerik mindkét nyelvet, s a beszélgetések során ők maguk is keverik, az ilyen kommunikációs mód azért nem jó a családban, mert akkor fennáll annak a lehetősége, hogy a gyermek nem fogja tudni jól elkülöníteni a két nyelvet. Viszont ha személyhez tudja kötni az adott nyelveket, akkor nagyon korán és nagyon hatékonyan el tudja őket különíteni. A nyelvelsajátítás legeslegelején, olyan másféléves kor körül ugyan még a gyermek mindkét nyelvből összeötvözhet különféle szavakat, kifejezéseket. Sőt összeötvözött nyelvtani jelenségek is megjelenhetnek. Például, amikor a nagylányom másfél éves volt, akkor használta a „prosím si vizecskü” kifejezést, ami tulajdonképpen a magyar vizecske szónak a szlovák ragozott formája.

Nem ijedtek meg, hogy egyik nyelven sem fog beszélni rendesen?

Ilyesmi elvétve fordult elő, s nagyon gyorsan el is hagyta. Nem kell ilyenkor megijedni, sőt a lányom nagyon hamar el tudta különíteni, hogy édesapjával csak szlovákul, velem csak magyarul beszélt. Számára teljesen normális jelenség volt az is, hogy fordított. Három-, négy-, ötéves korban nagyon jól megfigyelhető volt, hogy ha én valamit mondtam, s ő azt közölni szerette volna édesapjával, lefordította neki a másik nyelvre a közlést. Máig él családunkban egy-két szlovák szó, a gyerekek, ha édességet szeretnének, „maskrtkát” kérnek. Talán azért maradt meg ez a szó nyelvhasználatukban, mert kicsit többet fejez ki, mint a magyar megfelelője. Előfordul, hogy a szavak így jönnek-mennek a nyelvek között, s kialakul egyfajta kétnyelvű családi nyelvhasználat.

Sokan tartanak attól, hogy ha a gyermek két nyelvet fog használni születésétől fogva, akkor ez számára megterhelő lesz, és dadogást vagy valamilyen mentális problémát okozhat. Akad olyan gyermekorvos is, aki nem is ajánlja ezt a módszert...

Valószínűleg azért tanácsol ilyet a gyermekorvos, mert soha nem foglalkozott kétnyelvűséggel mint nyelvészeti diszciplínával. Mára már bebizonyosodott, hogy a kétnyelvűségnek egyáltalán nincs káros hatása a gyermek gondolkodására, intelligenciájára. Ha elő is jön valamilyen probléma, azt sosem a kétnyelvűség okozza, hanem a családon belüli problémák, a családi háttér. Maga a kétnyelvűség soha nem káros, mindig a mögötte lévő jelenségek károsak. Tehát káros az, ha például egy magyar nyelven szocializált, magyarul beszélő gyermeket beíratnak a szlovák iskolába, ahol ő a nyelvből minimálisat ért, és nem tudja magát kifejezni. Akkor ez az ő pszichéjére káros, ez egészen biztos. Aztán az erősebb lelkületű gyerek ezt könnyebben kiheveri, a gyöngébbet viszont sokkal jobban megviseli. Ilyenkor szokták azt mondani a gyermekorvosok, hogy ez káros hatással lehet a gyermek fejlődésére.

Manapság divat már az óvodában elkezdeni az idegen nyelvek oktatását. Van ennek egyáltalán értelme?

A nyelvoktatással foglalkozó szakemberek álláspontja bár ma nem teljesen egyértelmű, a többség azt vallja, hogy nem érdemes. Egész egyszerűen amiatt, hogy tulajdonképpen itt nem kétnyelvűsítésről van szó, hanem egy idegen nyelv oktatásáról, ami nagyon kis mértékű csupán, és általában nincs megfelelő folytatása sem. Tapasztalati tény, hogy ha tízéves korban elegendő óraszámban elkezdik a gyereket idegen nyelvre oktatni, akkor általában nagyon gyorsan behozza azokat az osztálytársait, akik már esetleg óvodától kezdve tanultak angolul vagy németül. Ezt én magam is megfigyeltem, amikor angol nyelvet tanítottam. Minden kezdő osztályomban a nyolcosztályos gimnáziumban elsőben volt öt-hat olyan diák is, aki korábban különórákra járt, de a tanulók közötti különbség általában már január-februárra kiegyenlítődött, mindenki azonos szintre került.

Akkor az is csupán tévhit, hogy minél korábban kezd a gyerek idegen nyelvet tanulni, annál könnyebben és gyorsabban elsajátítja?

Bizonyos mértékben ez az állítás igaz, de ez a nyelvnek való kitettség mértékétől függ. A kicsi gyermek valóban nagyon gyorsan megtanulja az idegen nyelvet, de ugyanolyan gyorsan el is felejti. Tehát nem tartós a nyelvtudás ebben a korban, ha a nyelvhasználatnak nincs folytatása. Több olyan esetleírás van, mely szerint hat-hét éves korig a gyermek több nyelvet is megtanult, például indiai környezetben, ahol eleve kétnyelvűek voltak a szülők, és más nyelvű volt a dajka, más nyelvű egy másik személyzeti kisegítő, s a gyermek valamennyi nyelvet sorban el is sajátította. Ahogy azonban visszatértek Angliába, csak egy domináns nyelv maradt meg, az angol, mert a többit nem használta. Van viszont egy biológiai sorompó, ami 8-10 éves korban lezáródik, tehát az anyanyelvi kiejtést később nem, vagy csak nehezen tudjuk elsajátítani idegen nyelven. De erre is vannak ellenpéldák, én magam ismerek olyan felnőtteket, akik akcentus nélkül tanultak meg magyarul, pedig egzotikus nyelv volt az anyanyelvük. Én azért nem látom előnyét annak, hogy az óvodában idegen nyelvet tanítsanak, mert a szlovákiai magyar gyerekeknek különben is ott a szlovák, melynek oktatása kötelező. Nagyon egyszerű persze a magyarázata annak, miért forszírozzák az óvodákban az idegen nyelv tanítását: egyrészt ma egyre nagyobb társadalmi követelmény, hogy idegen nyelveket beszélni kell, másrészt az óvodák is attraktívak akarnak lenni. A szülő csak azt látja, jó dolog idegen nyelvet tudni, ugyanakkor szakmailag nem lát a dolog mögé. Az óvónőnek sem erre szól a képesítése. Lehetne jól is csinálni, viszont ennek nagyon komolyan körülírt módszertana van. A kicsiknek egészen másképp kell idegen nyelveket tanítani

Azt szoktuk mondani, az ember anyanyelvén álmodik, számol, imádkozik. Milyen nyelven álmodik a kétnyelvű gyerek?

A kétnyelvű gyermek esetében is létezik nyelvi dominancia, ami sok esetben az iskola hatására alakul ki. Az iskola tanítási nyelvén beszél többször a gyerek, azon a nyelven szerez újabb és újabb ismereteket. A mi gyermekeink esetében tehát a nyelvi dominancia magyar. Kisebbségi helyzetben mindig a kisebbségi nyelvet kell támogatni, nem a többségit, teljesen mindegy egyébként, milyen nyelvpárról van szó. Ha a többségi nyelvet támogatjuk, a családon belül is átválthat a nyelvi dominancia, nálunk például a többségi szlovákra. A mi esetünkben a magyar nyelvi dominancia azonban nem azt jelenti, hogy a szlovák nyelv sokkal alacsonyabb szinten rekedne meg. Most Harry Potter-őrület van, a negyedik részt csak szlovákul tudtuk megvenni, fiam úgy is elolvasta, nem volt számára fontos, hogy milyen nyelven íródott.

Nem kell tehát tartanunk a gyermekkori kétnyelvűség esetleges negatív hatásaitól?

Nem kimutatható, hogy normális körülmények között két nyelv használata késleltetné a nyelvfejlődést, ellenben pozitív hatásai igenis kimutathatók. A kétnyelvű gyerek például hamarabb felismeri a nyelvi jel önkényes voltát, vagyis hogy a jelentés és hangsor között nincs kapcsolat. A gyermek mentális fejlődésére mindenképpen pozitív hatása van, bátran mondhatom. Ezt kutatások sora bizonyította.

Vančóné Kremmer Ildikó 1961-ben született Párkányban. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1986-ban végzett magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakon. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1991 és 1994 között angol szakos diplomát szerzett. 1995-től részt vett az ELTE magyar nyelvészdoktorandusz-képzésében, 2002-ben PhD fokozatot szerzett. 2001-től a Gramma Nyelvi Iroda külső munkatársa. Kutatási területei a gyermeknyelv, a beszédészlelés és -értés, valamint a szociolingvisztika bizonyos területei. Jelenleg a nyitrai Konstantin Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Karán, a magyar nyelv és irodalom tanszék egyetemi oktatójaként kétnyelvűséggel, pszicholingvisztikával és módszertannal foglalkozik.